Kicsit elmaradtam ezzel a poszttal, még 2019-es nyaralásunk (Bosznia-Montenegró) utolsó állomása volt Albánia. Mivel autóval mentünk, nem mentünk le a fővárosig, csak Észak-Albánia hegyeit néztük meg.
I still owed with our 2019 Balkan Trip's last location: Albania. Unfortunately, we did not visit the capital as we traveled by car.
Az északi Shkodra-tó környékén maradtunk, szállásunk Shkoderben volt egy szép (és majdnem üres) szállodában, aprópénzért, finom reggelivel, tiszta (saját) fürdőszobával.
As we arrived in Albania, we stayed in the northern area, around the Shkodra lake, in the town of Shkoder. The hotel was neat and tidy, with delicious breakfast, our own bathroom, and it was almost empty. And cheap.
Megérkezésünk napján meglátogattuk a Shkodra környéki mesi hidat (az 1770-es években építették, 13 lukú és a Kir folyó, amely fölött átmegy, nyaranta kiszárad, mint amikor ottjártunk), és a shkodrai Rozafa várat (a középkori vár felépítéséhez a Kőműves Kelemen balladájához hasonló legenda kötődik: a három kőműves testvérnek be kellett falaznia a legkisebb fiú feleségét, Rozafát, hogy amit nappal felépítenek, éjszaka ne omoljon le).
On the day we arrived, we visited the Mesi Bridge and the Rozafa Castle.
Másnap szervezett utazás keretében Theth-be mentünk, az Albán Alpokba. Autós és gyalogos túrával megnéztük a Grunasi-vízesést, a thethi Blue eye-t, a nap végén pedig magát Theth települést is. A környéken rengeteget lehet túrázni, akár több napos túrákkal is lehet tervezni, de a településre feljutni saját gépjárművel elég veszélyes és nehéz, mindenképp érdemes helyi fuvart bérelni.
On the next day, we went on a one-day tour to Theth, in the Albanian Alps. With rented driver and hiking, we watched the Grunasi-waterfall and the Blue Eye of Theth. There are a lot of opportunities for hiking tours (even for 2-3 day tours), but going up to Theth, it is safer to hire a guide (with 4x4 wheels).
A következő nap a Koman-tóhoz mentünk szervezett kirándulással, amit online kiválasztottam többféle közül, és lefoglaltam. Na amilyen simán ment eddig a pontig minden, ott megtörtént minden IS, ami megtörténhet. Reggel 6-ra írták hogy felvesz minket a busz, ezért nem kértünk reggelit, merthogy nem értünk rá elfogyasztani. A hotel viszont ennél fantasztikusabb volt: gyorsan összecsomagolták a reggelinket és amíg a buszt vártuk, kihozták nekünk. A buszra cirka másfél órát vártunk, de végül megjött. A komani hajóállomásra szintén nem nagyon éri meg saját kocsival elzötykölődni, úgyhogy még jó, hogy igényeltük a különjáratot. Ott megmutatták, melyik hajóra szálljunk, majd azt is, kit kövessünk leszállásnál. Egy kis, sziklás partszakaszon többed-magunkkal kiszálltunk, majd vártuk, hogy eligazítsanak. Körülbelül fél óra várakozás után megmutatták a lehetőségeket: kajakozás, séta a parton, röplabda, majd adnak enni. A honlapon található képek alapján én abban a hiszemben voltam, hogy lehetőség lesz strandolásra, ezért feltettem a kérdésemet a kísérőnknek, aki szó nélkül leintett nekünk egy másik hajót (motoros csónakot), és átrakott rá minket, mondván, ha velük megyünk, majd lesz 'beach'. A csónak egy partmenti étteremnél állt meg, ahol nagyon finom helyi ebéddel vártak, még úgy is, hogy mi nem a csoporthoz tartoztunk. Ebéd után folytattuk utunkat, majd a csónak behajtott egy hegyek által eldugott öbölbe, ahol végre lehetett strandolni, méghozzá nem is akármilyen körülmények között (amúgy Shala's River Tour néven kell keresni, akit érdekel). Azt hittük, vége a megpróbáltatásainknak, de észrevettük, hogy visszafelé nem fogunk odaérni a busz indulásáig, és hiába siettettük a kísérőnket (szegény csoport, bár nem tudták, de miattunk kellett hamarabb visszaindulniuk), a buszunk az orrunk előtt gurult ki a kikötőből. A 'főnök' pár telefonhívással elintézte, hogy a busz megvár pár km-el odébb, és valaki addig elvisz minket. Csakhogy az a valaki még hazaugrott előtte és letette otthon a hajóját, így kb fél órát várt ránk a busz. De megvárt és hazavitt.
The next day, we booked a one-day trip to Koman Lake, but never thought about the hardships of it. The day started quite well, because we did not have time for breakfast, as the bus came for us at 6 in the morning (or at least, this was said to us), but the hotel staff packed our breakfast for us (without asking for it). The bus was late about one and a half hours, but it came eventually and took us to the ferry, where some staff guided us on what ferry should we take and where to get off. We got off an abandoned shore, only one building stood on the top of the cliff. After another half an hour waiting, the guide informed us about the program, but there wasn't any 'beaching' in it. So I asked the guide, and he sent us (without a word) with another boat, to another place, so we switched tour. With a small motorboat, we went to a restaurant (in a cliff), we got traditional lunch (even though we were extras) and after lunch, they took us to the BEACH, which was surrounded by mountains (as I realized later, this was the Shala's River Tour). I thought we can relax for a while, but I noticed that our boat won't make it till our bus launches, so I started to panic a little and asked the guide to hurry a bit, but it still wasn't enough. The bus launched in front of our eyes, so we had to ask for help again. The 'boss' made some phone calls, so the bust stopped a few km away, and another guy took us to the bus (after some personal errands), so after a half-hour of waiting, the bus was able to depart (with us on it). And it took us home.
All in all, Albania is beautiful. Very Balkan, still very untouched, so if you want to see something so pure and remote, you should hurry before tourism presents it to the world.
