Tuesday, July 17, 2018

Mindennapi élet 2. - Daily life in Tonga 2.

Kissé átértékelődik az ember élete ha konyán dolgozik. Örül minden maradéknak,  vagy ha kinyalhatja a süteményes bödönt -jó annak mindig örül az ember (persze nem más maradékát esszük, hanem a sütés-főzését).
Viszont nem egyszerű az élet ha nem szereti az ember lánya a halat viszont a kollégái imádnak szigony-halászni. És ekkor eszel halat reggel, délben, este, snack-ként meg mindenhogy. Bár ezek igazi, egészséges, hófehér húsú tengeri halak.
While working in the kitchen, you're revaluing your life a little. You are happy for every little, tasty leftover or licking the bowls - for wich are usually everyone is always happy (okay we are not eating the guests' leftovers, just which are from the cooking and baking).
Life is getting really hard when you don't like (or hate) fish and your colleagues like spear-fishing. So you are eating fish for breakfast, for lunch, for dinner, for snack and during the whole day. At least, these are real, healthy, white-meated seafishes.
Ha megunom a tömeget, átemegyek a sziget másik oldalára ami totálisan néptelen, csak át kell rágnod magad 20 percnyi pókos dzsungelen.
If I need some personal space to avoid the 'crowd', I can go to the other side of the island which is totally empty, and I only have to survive the 20 minutes walk across the spidey-jungle.
A tongai Pocahontas pedig befonja a hajad ❤️ (kolléganőm és névrokonom, Fane)
And you can ask the tongan Pocahontas to braid your hair (my colleague and namesake, Fane ❤️)
És ha sznorkelezés közben ér az ebédidő, egy lakatlan szigeten csak kiszállunk, friss kókuszt gyűjtenek és vágnak fel nekünk...
And if lunchtime gets us during snorkeling, just hopping out in a random, uninhabitant island and the guys are chopping up some fresh coconuts...


És mostantól angolul is írom a blogom (meg visszamenőleg is elfordítom a posztokat), szóval bocsi előre is a szar angolért 😊 .
And from now on, I'm going to write in english too, and slowly translating my previous posts, too, so excuse me for my poor english, and enjoy 😊.

Saturday, July 14, 2018

Mindennapi élet

Hogy milyen érzés 3 diplomával mosogatni egy szinte lakatlan szigeten? Nehéz. S milyen ezt alapvető higiéniai követelmények nélkülözése mellett tenni? Nagyon nehéz. Amikor pl. eszedbe jut rászólni az egyik staff tag kislányára hogy ne vegyen a szájába valamit mert piszkos de épp akkora dzsuva közepén ültök, hogy feltételezed, nem az a legpiszkosabb dolog amit azon a napon a szájába vett.. amikor egész nap ragadsz, még frissen kijőve a zuhany alól is, ebbe beleragad a homok amit otthon foggalmam sincs hány év alatt fogok kipucolni magamból... nem beszélve arról hogy praktikussági és kényelmi okokból mezítlábazunk mindenfelé... és a lábam egy jobb napon is így fest:
Mellesleg mezítlábazni a homokban a legjobb dolog a világon. Imádom.
De már ez után az egy hét után is úgy érzem, sosem leszek újra tiszta.
Amúgy kissé ijesztő 11 óra eltérésre lenni otthontól.... távolabb aligha lehetnék....
És az is ijesztő hogy ezer forint egy tábla csoki szóval nem minden nap sikerül édességhez jutni. Húshoz sem, mert a szakács vega, bár én meghalnék egy kis húsért, elég gyatrán végzek fizikai munkát fehérje nélkül... amúgy zöldségen meg halon élünk (azon is csak akkor ha a fiúk fognak, a staff nem kap a drága, vásárolt halból), szóval a 2 általam legkevésbé kedvelt ételen élek.
Amúgy Mo-on felesleges a szúnyogok miatt rinyálni, itt reggeltől estig csípnek, írtás sosincs, szóval ha itt nem kapok valami nyavaját a tigrisszúnyogoktól, akkor sehol... mondjuk a dengue-láz kissé aggaszt de állítólag itt a szigeten még senki nem kapott...
A péntek estéink így néznek ki amúgy:



Majd ha jobb netem lesz, teszek fel videókat is. Mindenesetre még mindig imádom ezt a kultúrát szóval hiába elég nehéz és fárasztó most itt, szerintem összességében nem fogom megbánni :)
Csak jönnének már a bálnák :)


Thursday, July 12, 2018

Tonga

Szóval akivel még nem beszéltem volna arról, mi is volt utazásom végcélja, íme egy térkép:
Forrás: https://www.humanium.org/en/tonga/
Ide jöttem. A fő motiváció persze az, amit a google elsőként kidob ha az ember rákeres az országra: a bálnák. Ide jönnek borjadzani. 
Szóval a szerencsések láthatnak bálnát, sőt, úszhatnak is vele.
Viszont, mint kicsi, isten-háta mögötti országnak, megvan a maga hátránya: iszonyat drága. 
Úgyhogy amikor eldöntöttem hogy jövök, először önkéntes munkákat kerestem, hogy legalább szállásra és/vagy kajára ne kelljen költenem. Mondanom sem kell, találtam kb 4et, de vagy nem is válaszoltak, vagy már minden pozíció be volt töltve, így azzal a tudattal indultam neki, hogy lesz egy hetem, elmegy az összes pénzem, és sima turistaként kell felfedeznem egy tök idegen országot.
Sokan már tudhatják, hogy Dubaiban kaptam egy mailt, miszerint az egyik hostnál megüresedett egy pozíció, s pár levélváltás után el is dőlt: várnak egy hónapra konyhai kisegítőnek. El sem akartan hinni, kb sírtam örömömben. Főleg hogy a fizettségem részét képezi a resort által szervezett bálna-nézéseken való részvétel.
A hely neve Sea Change Eco Resort, és elég nehézkes eljutni oda a fővásorból: helyközi repülöjárattal vagy komppal egy másik szigetcsoport székehelyéig, onnan pedig érted mennek csónakkal, mivel a szigeten csak 3 resort van, helyiek nem élnek ott, nincs menetrendszerinti járat. 
Szóval elindultam Új-Zélandról repülővel. Ablak mellett ültem megint, de ennek csak addig tudtam örülni, míg egy termetes tongai néni le nem ült mellém. Még a karfát is felhajtotta hogy elférjen. Amikor megérkeztem Tongára, már sötét volt, de az első ami feltűnt, hogy itt sincs sokkal melegebb, mint Új-Zélandon. És a szél is nagyon fújt. A második a nemzetközi repterük mérete. Mondjuk csak 3 légitársaság hoz ide gépet, szóval nem is kell nagynak lennie, de hát mégiscsak nemzetközi... a harmadik az volt, hogy nem jött értem a transzfer, de ezt könnyen orvosoltam az ott várakozó millió taxi egyikével. A szálláson már sötét volt, beengedtek, de se fizetés, se wifi, azt se tudtam jó helyen vagyok-e... de legalább ágyam volt. Alvás előtt gondoltam nézek valami kaját, meg körbenézek a fővárosban. Ázsia nyüzsgése (még a legeldugodtabb szigeteken is) után valami hasonlót vártam volna egy országtól ahol bálnát lehet nézni. A turstákért mindent, ők feldobják az ilyen kis szigetek életét. Hááát, ez Tongára szerintem fordítottan és hatványozottan lehet igaz maximum. A mini főváros mini főutcáján volt 2 szórakozóhely, csak helyiekkel, kajálda semmi, egy utcai mosdónak kinéző helyen találtam csak kaját meg kekszet egy helyi kínai boltban (amúgy tongai bolttal még nem találkoztam ittlétem során csak kínaival). Fura sültcsirkét ettem fura 'krumplival' (csak az íze volt olyan, amúgy 4x akkora volt mint egy krumpli, szálkás és egyben tálalták), villával és kézzel (kés nem járt).
Aztán hazamentem aludni, ahol kiderült hogy 4 nagy fijii fickóval alszom egy szobában... de rendesek voltak nagyon mert másnap adtak a netükből, segítettek tölteni a telóm (mert az az új heppje hogy nem tölt usb-ről csak adapterről, és persze Tongán más lyukak vannak a falban).
Jah és mivel vasárnap volt, SEMMI nem volt nyitva. A tongaiak a kisujjukat sem mozdíthatják vasárnap. Ezért csodaszámba ment hogy a csaj bejött a guesthouse-ba, tudtam fizetni és kiderítettem hogy a wifi 500 forint 2 órára. Hát az ember nem ehhez van szokva Európa meg Korea után. Kajám csakis onnan lett, hogy a fijii fickók rendeltek maguknak 'ebédet', ami elég volt mindenkinek (mondjuk egész nap éheztem mert az ebéd este 8ra érkezett meg).
Délután tettem egy sétát a kihalt, strandolásra alkalmatlan parton, bár meg kell hagyni, a víz gyönyörű, de a sétát csak kövekkel meg botokkal volt ajánlatos kivitelezni, mert ellentétben az ázsiai kóborkutya-populációval, itt, bár mind gazdás, de mind meg akar enni... szóval a sétát elég rövidre fogtam.

Szóval vasárnap semmi nincs ebben az országban, bár kiindulva abból amit láttam, más napokon sem nagyon. Sajnos a Lonely Planet útikönyvének bevezetőjét nem olvastam el mielőtt idejöttem: elfelejthetsz minden 'fancy' turistás kiszolgálást, minden autentikus, a vallásnak-alávetett, semmi csillivilli, semmi 'nyugatias kényelem', és amúgy is minden ráér másnapig. Persze ez nem okozott volna gondot nekem, ha pl.: 1. tudok enni vasárnap (nem rajtam vagy Tongán múlt, hogy nem maradtam éhen), 2. nem szombat este írnak mailt az internet nélküliség országaban, hogy a hétfői járatomat reggel 10ről reggel 6ra teszik át és 3. ha a 'kedves, aranyos, imádott' telefonomnak nem ebben az országban jut eszébe megint elkezdeni haldokolni (gondolom a filippínó lcd kijelzők nem a legmegbízhatóbbak, szóval természetesen a cserélt lcd-m haldoklik újfent).
Szóval hétfőn hajnalban kivittek a 'domestic airportra', ki se nyitott még pedig a csekkolás kezdetére mentem ki, még sötét volt és az odavezető úton sem volt közvilágítás. Bizalomgerjesztő.
Amúgy 5en utaztunk a gépen, plusz 1 stewi meg 2 pilóta. Igazából imádkoztam hogy kivilágosodjon mire landolunk, mert a kifutó kb 1 km hosszú lehetett, széltében a szigetnek. Szóval túléltem, Ha'apai szigetcsoport, Lifuka sziget. Ide jöttek értem a kedves, resortnak dolgozó helyiek. Beraktak a csónakba és irány az Uoleva sziget, a Sea Change Eco Resort.

A feladatom a mosogatás, besegíteni a már ittlévőknek. 2 másik konyhai kisegítő van, egy reggel, egy este, én meg a kiegészítő. 
A staff nagy része ausztrál vagy új-zélandi, jó angol, érthetetlen akcentus, úgyhogy bár nagyon kedvesek és még csak 5 napja vagyok itt, kissé kívülállónak érzem magam. Egyedül a francia sráccal tudok közvetlenebb lenni, de valahogy ő is úgy érezheti mint én, mert sokkal többet lóg a tongai személyzettel mint az ausztrálokkal. Szerintem ebben az ő példáját fogom követni.
Amúgy saját sátorban alszom, van korlátlan melegvíz, és csinálhatom az általam a legjobban gyűlölt házimunkát: a mosogatást.
A csokoládé nagyon drága, egy tábla kb 1000 forint, de a 'városban' tudtam venni telefont kb 10ezerért, persze olyan is, de ha ez végleg bedöglik, legalább nem leszek telefon nélkül. Ez kissé (vagy inkább nagyon) megnyugtatott.
A 3. itt töltött napomon már szabadnapom volt, így elmentem sznorkelezni. Hát az itteni tengeri élővilág szerintem veri az összes többit: halak ezrével, a legszínesebb felhozatalban, a nevület nem is tudom... sikerült látnunk 3 teknőst is. Bálnát még nem, de még csak a szezon elején vagyunk.
És kaptam staff pólót is, ami sokat segít az érzés elsajátításában, hogy ide tartozom.
Amúgy vagy megfáztam vagy valami szúnyog-vírust kaptam el aminek megfázásos tünetei vannak, az orrom folyik egész nap, esténként hideg is van a szúnyogok meg egész nap csípnek szóval bármelyik elképzelehtő.
Van sup, és bár egyszer valaki azt mondta, egyáltalán nem ijesztő a nyílt óceánon sup-ozni, de amikor hirtelen feltámad a szembeszél, a hullámok is kifelé visznek a nyílt óceán felé ahol semmin nem tudsz fennakadni, akkor azért átértékeled a saját erődet és hogy mi vagy te a természeti elemekhez képest. Úgyhogy itt a sup-ozást jól át kell gondolni.
Egyelőre ennyi, jó hosszú lett, aki elolvasta annak hatalmas ölelés.

Wednesday, July 11, 2018

Új-Zéland - avagy hogyan költsünk 'milliókat'

Nos, már Koreában nem voltam túl boldog hogy ott kell hagyjam a barátaimat/ az országot, és ez csak fokozódott amikor elvették a kis svájci bicskámat (amit mindenhol átengedtek eddig mert kb 5 centis sincs a 'pengéje). Aztán Kuala Lumpurban gépcsere, kipakoltatták az EGÉSZ táskámat... felettébb boldog voltam, mert rohadt nehéz úgy bepakolni hogy rendesen beférjek. Ausztráliában is le kellett szállnunk amíg takarították a gépet, kb fél óra se volt, de az ajándékbolt :O
Szóval Auckland: a várt 16 fok helyett volt 8. Nekem egy pulcsim van. Meg egy farmerom meg alávettem a cicagatyámat, de pulcsiból nem lett többem. A hostelben tudtam turkálni pulcsit meg kabátot, amit mások levetettek, így az egyszem újzélandi napomon úgy jàrkáltam a városban mint egy csöves. De megérte.
Elmentem a múzeumba, szívni egy kis maori kultúrát magamba. Múzeumlátogatásnak indult de közben megnéztem egy hagyományos maori táncos-éneklős előadást, hát köpni-nyelni nem tudtam, imádom. 





Szóval az előadásért dupla pénzt hagytam ott, aztán vennem kellett egy maori medált is - horog csontból (hei matau) - szerencsét, biztonságos tengeri utazást és erőt jelképez. Hát ezek most nem ártanak.

Aztán elnéztem a helyi állatkertbe, ami egyedül a helyi veszélyeztetett madarak miatt érdekelt: kiwi, kea, kaka, kakapo.... Kakapot nem is tartanak állatkertben mint megtudtam, mert a védett rezervátumokban több esélyül van. Viszont láttam kiwit 😍 kb. 5 percre és csak sötétben mert akkor aktívak, de nagyon cuki (mindenki guglizzon rá). A kea meg a kaka meg papagájfélék, érdekesek. Plusz Európában erszényes ördögöt sem sűrűn látni, úgyhogy ahhoz is volt szerencsém. 




Hazafelé necces volt, mert a múzeumból az állatkertbe Uber-rel vitettem magamat (életemben először), de az állatkertben már nem volt wifi szóval nem tudtam hívni. Szerencsére a buszt megtaláltam, és tudtam rajta kp-val fizetni (mindenhol utazókártya van, amit általában kp-i helyeken tudsz pénzzel feltölteni).
Mivel a busz a Sky Towernél tett ki, gondoltam felmegyek még oda is. Semmi extra, de had lássam már Aucklandet egyben, ha már itt vagyok. Amúgy megérte, rengeteg kis sziget veszi körül, szép a kilátás.
Szóval a nem-tervezett kiadásaim plusz 10ezer forint körülre rúgtak (az alap kiadásokon kívül ami kb 20 ezer volt 1,5 napra), ami egy hátizsákosnak sok sok pénz... mindenesetre megérte :) még akkor is ha majd befagyott a popsim.

Tuesday, July 10, 2018

Korea 2

Szóval már Új-Zélandot kéne írnom mert onnan is megyek már tovább de megpróbálom behozni Koreát először.
Mikor megérkeztem, Luca várt a reptéren, és bár kevesebb időt tudtunk együtt tölteni mint szerettünk volna, azért sikerült pár napot átmókáznunk. Elvitt sok fincsi koreai kaját enni, karaokézni (imádom az itteni karaokét: csak a baráti társaság, és bár midi az alap, nem kell vadidegenek előtt égni ha egy hang félrecsúszik), a tengerhez (ahol elég szegényes strandok vannak kiépítve, figyelembe véve a tényt hogy az országot 3 oldalról tenger veszi körül - a negyedik meg ki akarja csinálni), beöltözni hagyományos viseletbe (hanbok), piacozni.



Úgyhogy nagyon tartalmasan telt ez a kis idő is, köszi Luca!!! ❤❤❤
Aztán a hostelben is lett egy jobb kis társaság szóval szerencsére sosem unatkoztam :)
Amúgy Korea fura sztendereket állít: a celebek p*csája meg melle kint lehet, de a metrón úgy megbámulnak egy sima lenge nyári ruhában mintha csak véres kést szorongatnál. Amúgy mindenhonnan koreai celebek bámulnak rád, minden poszterről, és bár alig a negyedét ismerem ezeknek, még így is minden sarkon felismertem valakit.
Angolul alig tudnak, nem is nagyon akarnak megszólalni, már a reptéren is koreaiul szól hozzád a személyzet (wtf), de aki mégis veszi a bátorságot, az nagyon kedves és segítőkész.
Kajából/piából asszem minden fontosabbat kipróbáltam: soju (rizsből készült égetett szeszesital), sikhye (rizspuncs vagy ilyesmi), makgeollli (rizsbor), tteokbokki (rizsnudli csípős paradicsomos szószban), mochi (rizses édesség), feketebabos tészta (jjajangmyeon), zöldségestészta (japchae), koreai bbq, kimbab vagy onigiri (a boltban kapható 3szögalakún el tudnék élni egy darabig), mindenféle ricecake amiket szintén imádok, bolti ramen, tofu amit megkedveltem, szóval asszem volt minden lényeges. A pékáru persze itt is édes, de imádom hogy pálcikát adnak mindenhol meg kanalat, nem kést meg villát.
A palotáik, templomaik a természettel övezve gyönyörűek.
Amennyire nem szerettem az elején itt lenni, annyira nem akartam elmenni innen sem. Új barátokra leltem, Lucát is itt kellett hagynom, meg az olcsó zseniális kaját...az éjszakai életet, az éjjelig nyitvatartó boltokat....

Sunday, July 1, 2018

Eat, pray, ... (Korea)

Eddig nem írtam Koreáról mert 1: nem illeszkedtem be igazán és 2: utána meg nem volt időm.
Ki látta az Ízek, imák, szerelmek című filmet? (Inspirációs film No.2. amúgy szóval ajánlom, bár inkább lányoknak, a fiúknak való No.1-ról később).
Szóval Julia Roberts nem boldog tökéletes életében, férjjel, munkával, lakással ezért kivesz egy Gap Year-t (bár lehet fel is mondd, már nem emlékszem teljesen). Elmegy egy évre önmegvalósítani: Olaszországban annyit eszik amennyit nem szégyell, Indiába imádkozni és lelki nyugalomért megy, Balira pihenni (ahol persze rátalál a szerelem).

Namost Koreában az Eat és a Pray része is kivitelezhető (biztos a Love is, de eddig nem próbáltam).

I avoided to write about Korea till now, because 1: I could not find my place and 2: after I found, I did not have time for that :). 
Who saw the movie Eat, pray, love? (My no. 2. inspirational movie, so highly recommended, but mostly for girls... I have a better recommendation for boys, my no. 1., but later).
So the main character (Julia Roberts) is not happy with her life, her husband, her work, her house, so she's taking a Gap Year (or quit, I cannot recall), and she's deciding to travel one year for self-realization: to eat - Italy, to pray - India, and to rest - Bali (and she's finding love here, of course).

So in Korea, you can the the first 2 part - eat and pray (and maybe the third, too, but I haven't tried).
Isteniek a helyi ételek, rengeteget adnak s nem is drágán, legtöbb helyen nyersen kapod és az asztalodban levő főzőlapon főzöd/sütöd meg amit kértél.
The local food is just stunning, not expensive but a lot. a lot of bbq place, where you're getting the food raw so you can cook or bake - as you like it.







Aztán: kedvenceim a boltok. Literally mindent kapni: tisztálkodási szerek utazáshoz, alap gyógyszerek, bugyizokni, fülhallgató, töltő, minden ami hirtelen kellhet. És nyitva vannak vagy éjjel 3ig. És persze félkész kaja is van, mikró, vízforraló és megeheted a boltban.
Aztán ott vannak az utcai kajáldák minden sarkon. Néha láncban egymás mellett.
Ebben az országban nem maradsz éhen soha az tuti, mert a fentieken kívül is mindenhol kifőzdék és helyi dugi-éttermek vannak. Szerintem híztam is vagy 3 kilót.
My favourites are the local shops. You can buy literally everything: not just food but electrical stuffs, cleansers for travelling, medicines, pants.... and they are open till 3-4 a.m. And you can buy your lunch or dinner- heat in the microwave or boil with the kettle in the shop. 
Street food in every corner. You won't starve to death in this country. 
Everything is about eating and beauty here.

A hostelből egy lánnyal elmentünk egy úgynevezett Temple Stay-re. Szombat délután 1-től vasárnap délelőtt 11-ig egy buddhista templomban voltunk. Részt vettünk az aktuális imáikon, meditálni tanítottak, megcsináltuk a 108 leborulást ("ez a tudat 108 féle tisztátalanságát, szenvedéssel telt állapotát jelzi, minden egyes leborulás eltüntet egy-egy ilyen tisztátalanságot, kisöpri a tudat adott részéből"). Szóval térdre borultunk 108-szor (persze előtte megmásztunk egy hegyet).'Nővérek' voltak velünk, ugyanúgy borotvált fejjel mint a szerzetesek, nagyon kedvesen elmondtak mindent amit tudtak angolul. Ez a fajta csendesség, elvonulás, lelki tisztulás nagyon jól esett, annak ellenére hogy 4kor keltünk és a meditációt sokkal többet kéne gyakorolnom mint bárki másnak. Egyébként sok templomba el lehet menni ilyen programra, s nem csak itt Koreában.
We went to a Temple Stay with a girl from the hostel - from Saturday 1 p.m to Sunday 11 a.m., we were spending our time in a Buddhist temple. We attended on their mass, prayings, meditatings, we did the 108 prostrations ("prostrations are seen as a means of purifying one's body, speech and mind of karmic defilements, especially pride"). So we bowed 108 times (full bow on our knees), right after we climbed a mountain :D.
Nuns were our guides, helped us, their head were shaved just as the monks', they were really nice, kind, took care of us... This kind of silence, spiritual retreat was really good and refreshing, even though we woke around 4 a.m. and I am not able to meditate, it's just too hard to calm my mind down.
 Házi-készítésű rizs-kenyér (belül csoki) a teázáshoz.
Home-made rice-bread (chocolate inside) for tea-time.
 A nagy szentély.
The big sanctum.
 Levél magunknak a kívánságainkkal.
Letters to ourselves with our wishes.
 A 108 leborulás után ezt fűztük magunknak 108 gyöngyből.
After 108 prostration, we made this from 108 pearls.
 Egy kisebb szentély.
Smaller sanctum.
 A házi-készítésű ételeiket, italaikat tárolják itt.
Storing their home-made food and drinks.

Kilátás a hegyről a túra után.
View from the mountain.
Egy másik templom, három hatalmas Buddhával.
An other temple with 3 huge Buddha.

Úgyhogy így telnek a napjaim, persze ennél jóval többmindent csinálok, de majd szép sorjában elmesélem.