Japán 2. - Onsen, Ghibli-park

Három nap Tokió után felutaztunk Kinugawába, egy termálfürdőjeiről híres üdülővárosba, hogy kipróbáljuk a hagyományos japán fürdőzést, az onsent.

Reggel Tokióban még feladtuk a csomagjaimnak, előreküldtük őket Kiotóba, mert 3 nap folyamatos utazás állt előttünk és nem akartunk cipekedni, a bőröndküldő szolgálat pedig egy zseniális szolgáltatás (van hotel, ahonnan közvetlenül el lehet küldeni a bőröndöt, de ha mégsem, akkor 7elevenből, vagy a Yamato Transport millió irodájának egyikeből közvetlenül is fel lehet adni a bőröndöket).

Miután feladtuk a 2 bőröndöt, potom 12 ezer forintért, a megjelölt hotelbe a megjelölt napra érkeztetve, nekiindultunk metrókkal, vonatokkal Kinugawának. Az idő rémes volt, folyamatosan esett az eső, úgyhogy nem nagyon tudtuk feltérképezni a környéket, pedig gyönyörű hegyes, túraútvonalas volt, cserébe hagyományos (ryokan-szerű) szobában szálltunk meg, tatamin aludtunk a földön, yukatában mászkáltunk a hotelben, privát onsent béreltünk hogy együtt is fürödhessünk és kora reggel gyönyörű kilátásban fürödtem egymagam a közös fürdőben. (Egy japán nénit meg is rémíthettem a rövid hajammal ahogy jöttem ki a női fürdőből, de amikor elkezdtem hozzá motyogni valamit japánul akkor nagy bocsánatkérések közepette megnyugodott.)

Szóval az onsenezés szabályai: pucéron, külön női és férfi részleg, előtte jól megmosakodni (ehhez ők ott a helyszínen biztosítanak zuhanyzási lehetőséget, tusfürdőt, sampont, meg mindent IS), ruhát, törülközőt nem lehet betenni a vízbe, hajat sem, és sok helyen vagy be sem mehetsz tetoválva, vagy csak ha raksz rá testszínű tapaszt ami elfedi az egészet (én ezzel éltem - amúgy azért mert sok a japán idős, aki még mindig a szervezett bűnözéssel azonosítja a tetovált embereket). Ja és telefont a szekrénybe zárni, fényképezni tilos. 

Másnap Nagoja volt az úticél, Tokióba vissza majd Shinkansennel Nagojáig. Sikeresen megvettük a jegyeket automatából, és én még a Fuji oldalán is ültem a vonaton, de nyilván ebben az időben nem láttuk sajnos. Amúgy a kb 350 km-t 1,5 óra alatt tette meg, kényelmesek voltak az ülések, és végre egy olyan vonat, ahol nem néznek rád csúnyán, ha eszel. A nagojai szállásunk amúgy közel volt az állomáshoz, úgyhogy másnap hamar el is tudtunk indulni a Ghibli Parkba. Ahova amúgy a jegyeket 2 hónappal korábban vettük meg, hajnali 6kor keltünk hozzá és navigáltunk végig egy teljesen ismeretlen japánra optimalizált (de angol nyelvű) weboldalon, álltunk sorba 6000-dikként, de meglett, akkorra amikorra szerettem volna. Egyébként Premium jegyet kell venni, hogy bejuss Howl palotájába, az időpont a jegyen pedig a Grand Warehouse-beli belépés idejét határozza meg, a többi helyszínre bármikor be lehet menni aznap.

Az aznapunk egyébként nagyjából a sorbanállásról szólt, minden látványossággal lehetett fényképezkedni és mindegyikhez sorba kellett állni, de összességében jó élmény volt, nagyon szépen megcsinálták a parkot, bár az emberalakú főszereplőket eléggé hiányoltam, de gondolom ez is egy koncepció. Erre a parkra kell egy egész nap, reggel 9-re mentünk és vagy 5-kor jöttünk el, levetítettek nekünk egy kisfilmet is, és közben sétáltunk hagyományos japán kertben is, betévedtünk egy Hawaii fesztiválra, meg gyalogoltunk rengeteget.

Délután vissza Nagojába, ott felvettük a hátizsákjainkat, majd Shinkansennel irány Kiotó, ahol a következő 3,5 napot fogjuk eltölteni.

Japán 1. - Tokyo

 Évtizedes vágyunkat sikerült elérni végre, azzal, hogy eljutottunk Japánba (mellesleg nem is értem miért vártunk ezzel eddig). Már januárban lefoglaltuk a repjegyet, bár sokat nem törődtünk azzal, hogy a szeptember épp tájfun-szezonnak számít (de nem is nagy baj).

Bécsből megy közvetlen járat, Austrian Airline, 12 óra, így előző nap Bécsbe mentünk Flixbusszal, egyet aludtunk a pályaudvarnál leő Radissons hotelben, és másnap 11-kor már úton is voltunk Japánba. A járat maga All Nippon Airline volt, a japán légiutaskísérők rettentő kedvesek és figyelmesek voltak, ázsiai jellegű ételt és italt kaptunk a gépen úgyhogy nagyon megalapozták a hangulatot.

Ottani idő szerint másnap reggel 7 előtt értünk Tokióba. Esőben, 30+ fokban. Megvettük nekem a travel card-ot, feltöltöttük (KP kell hozzá!), beüzemeltük az e-simen az internetet, és már utaztunk is a szállás felé. Ott letettük a csomagot becsekkolásig (minden hotelnek van csomagmegőrző szolgáltatása vagy legalább egy sarok ahol otthagyhatod a bőröndödet, bár felelősséget nem vállalnak, de nem is nagyon kell félteni a cumót).

Majd belevetettük magunkat a városba, irány Akihabara, vásárolni! A google maps egyébként kb Tokióra van kitalálva, kiírja mennyibe kerül majd az utazás, melyik kijáraton kell kimenni vagy átszállni, szóval bár tényleg az egész város egy föld alatti labirintus, Tokióban egyszer sem tévedtünk el. Az aluljárók egyébként zseniálisak, háború esetén szerintem az egész város ellehetne ott napokig avgy akár hetekig, wc, boltok, éttermek, minden van a föld alatt is.

Akihabara egyébként az animerajongók paradicsoma, úgyhogy jól elvásárolgattunk ott délutánig, majd miután becsekkoltunk a szállásra, irány Shibuya: Hachiko szobor, meg a hatalmas gyalogátkelő (imádom az átlós gyalogátkelőiket a kereszteződésekben, hihetetlen praktikusak), aztán bevettük magunkat egy helyi étkezdébe, ahol meglepetésünkre helyi fiatalok le is szólítottak egy rövid csevejre (ez a japánokra egyáltalán nem jellemő, ódzkodnak a külföldiekkel való kommunikációtól), és végül korzóztunk a sétálóutcákon, ahol véletlenül megtaláltuk a Mega Don Quijot-ét (a DQ més néven Donki egy japán üzetlánc, ahol az édességtől kezdve az étrendkiegészítőkön és kozmetikumokon keresztül a szuvenírokon, utazás kellékeken át az elektronikai eszközökig minden kapható - márkás dolgok, és elvileg diszkont árú termékek egyaránt). Egy jó tanács - Donkiban ne az első nap vásároljunk szuveníreket és ajándékokat, mert megszédít az a rengeteg szín, forma és lehetőség, ami ott található, de az utazás végére azért ezt megszokjuk és talán addigra tényleg majd csak olyat fogunk vásárolni, ami igazán tetszik/hasznos, stb., nem pedig mindent IS.

Második Tokiói napunkon elmentünk a Senso-ji templomhoz (Tokió legrégebbi és legjelentősebb buddhista temploma, ami Kannonnak, az együttérzés bodhiszattvájának van szentelve) a Nakamise vásárló utcán keresztül (itt nem érdemes vásárolni, minden elég drága, turistás árszabás). A templomokban érdemes goshuint csináltatni, ami egy szent pecsét és kalligráfia, ami az adott szentélyt jelképezi, egy szellemi token, ami a látogató kapcsolatát jelképezi az adott szent hellyel, a gyűjtésükhöz pedig lehet külön könyvet venni (egyébként csak ilyen könyvecskékbe hajlandók általában kalligráfiát írni, ha nincs könyved akkor adnak előre elkészítettet, külön papírlapon). 

A templom után elmentünk Hamarikyu Gardens-be, egy kis zöldet akartunk látni, de sajnos az eső elkapott úgyhogy nem tudtuk teljesen élvezni.

 Utána ketté váltunk, Omar visszament Akihabarába nézelődni, én pedig elmentem egy időszakos kiállításra az aktuális kedvenc animémről/könyvemről. Ehhez kapcsolódik az első hatalmas sikerélményünk: a kiállításra időpontos jegyeket árultak, és online valamiért képtelen voltam megvásárolni, a kártyámmal nem tudtam fizetni. A másik lehetőség az volt, hogy egy Lawsons-ban (ami az egyik fajta kisbolt - konbini, a három leghíresebb közül: 7 eleven, Family Mart, Lawsons) levő Loppi Machine-ból (ami egy jegyásárló automata) veszek jegyet. Csakhogy ez csakis japánul létezik. Szerencsére a google fordító nagyon jól működött, sikeresen megvásároltuk a jegyet a teljesen japán gépből és be is jutottam vele a kiállításra.

Este még megpróbáltunk eljutni a Császári Palotába, de megintcsak zuhogott úgyhogy ezt a programot elmosta az eső, de azért egy játékterembe benéztünk Mario Cartozni és crane game-ezni (ez a kampóval plüss/egyéb halászós játék).

Utolsó Tokiói napunkon elmentünk a Meiji szentélybe (Meidzsi császár és felesége, Sóken császárné szellemének szentelt sintó szentély), utána pedig Shinjuku, nagy kivetítő a macskával, Omoide Yokocho (hagyományos japán utcácska sok kis étkezdével és bárral, bár eléggé tourist trap árakkal), könyvesbolt nagy angol választékkal, Donki hogy vegyünk még egy bőröndöt, és a nagy Godzilla fej.

Első kempingezés - kutyával, Horvátország

Az utóbbi hónapokban eltűntem,  mert bár utazgatunk, de mivel mostanában más a prioritásunk, ezért újdonsággal nem tudtam szolgálni az elmúlt időszakban - egészen mostanáig. 

Ugyanis idén nyáron úgy döntöttünk, belekóstolunk a kempingezésbe. Én, bár fiatalabb koromban jártam kempingezni, azért nagyon gyakorlottnak nem mondanám magam, Omarnak pedig ez volt az abszolút első. Nem is beszélve Dömperről, aki még sosem jött velünk ilyen hosszú útra.

A cél: Horvátország,  egy tengerparti kemping, a legmelegebb héten a nyáron. Autóval indultunk neki, és dugig pakoltuk (mivel kívánságom szerint elvittük a 2 SUP-ot is). Szedán, tetőcsomagtartó nincs, a kutyát a hátsó ülésen kell utaztatni.

A felszerelés: Decathlonban minden IS kapható, úgyhogy beszereztünk mindent ami SZERINTÜNK szükséges egy kempingezéshez. Áram a kempingben elérhető volt, de úgy döntöttünk, a főzéssel első alkalommal nem bajlódunk, elég lesz hogy a kutyával szenvedünk.

Sátornak egy 3 személyes, előteres, magas sátrat választottunk, így a kutya csak az előteret piszkolta össze, a hálóterünket nem, oda nem jöhetett be, és fel is tudtunk állni benne. A többi felszerelést, amit vittünk, a lenti képeken soroltam fel, a szöveges részben inkább az élményeinkre fókszálnék.

*Note: olyan sátrat válasszatok, aminek minden ajtaján van szúnyogháló is, hogy jól át tudjátok szellőztetni. Úgy látszik manapság extrának számít a szúnyoghálós bejárat.

A felállítása 2 emberes volt, de nagyon egyszerű, az összeszedése már kissé bonyolultabb, azzal megszenvedtünk, de a Youtube-on mindenre van oktatóvideó. A kempinggel mindenképp érdemes konzultálni a parcella méretéről, mert nekünk is csak szerencsénk volt hogy a nagy sátrunk elfért, voltak a miénknél kisebb parcellák is.

Szóval az út meleg volt és hosszú - kutyával. Persze légkondival tűrhető volt, de sajnos a horvát utak menti pihenők zsúfoltak és koszosak, így nem szívesen álltunk meg 'pihenni', mert inkább csak traumatikus élmény volt, mint pihentető.

A kemping természetesen kutyabarát volt, de a strandon már jobb, ha az ember nem zavarja a kutyájával a strandolókat. Szerencsére Horvátországban rengeteg kifejezetten kutyabarát strand van, úgyhogy ha a kemping strandján esetleg ferde szemmel néznének ránk, meglátogathatjuk a legközelebbi, kempingen kívüli kutyabarát strandot.

Azért összességében sok kedvességet kaptunk a többi kempingezőtől, annak ellenére, hogy nagy és ijesztő kutyával járkáltunk :) Természetesen utána kellett néznünk, hogy nem tiltott fajta-e az országban (bár általában a tiltás turistákra nem vonatkozik, érdemes tisztában lenni ezekkel a dolgokkal). A kutyát  végig pórázon kellett tartani, a termékét pedig mindig össze kell utána szedni ott is.

Egyébként pedig egy hét pihenést töltöttünk a tengerparton, napozás, fürdés, SUP-ozás, olvasás, esténként kimozdultunk valamelyik városkába vacsorázni. Dömper az első két nap nagyon ki volt borulva, de utána szerencsére megszokta, tengerben is viszonylag lelkesen fürdőzött a nagy meleg miatt, úgyhogy összességében nagyon pozitív élmény volt, mindenkinek ajánljuk a tengerparti kempingezést, akár kutyával, akár kutya nélkül! :)