Mindennapi élet

Hogy milyen érzés 3 diplomával mosogatni egy szinte lakatlan szigeten? Nehéz. S milyen ezt alapvető higiéniai követelmények nélkülözése mellett tenni? Nagyon nehéz. Amikor pl. eszedbe jut rászólni az egyik staff tag kislányára hogy ne vegyen a szájába valamit mert piszkos de épp akkora dzsuva közepén ültök, hogy feltételezed, nem az a legpiszkosabb dolog amit azon a napon a szájába vett.. amikor egész nap ragadsz, még frissen kijőve a zuhany alól is, ebbe beleragad a homok amit otthon foggalmam sincs hány év alatt fogok kipucolni magamból... nem beszélve arról hogy praktikussági és kényelmi okokból mezítlábazunk mindenfelé... és a lábam egy jobb napon is így fest:

Mellesleg mezítlábazni a homokban a legjobb dolog a világon. Imádom.

De már ez után az egy hét után is úgy érzem, sosem leszek újra tiszta.

Amúgy kissé ijesztő 11 óra eltérésre lenni otthontól.... távolabb aligha lehetnék....

És az is ijesztő hogy ezer forint egy tábla csoki szóval nem minden nap sikerül édességhez jutni. Húshoz sem, mert a szakács vega, bár én meghalnék egy kis húsért, elég gyatrán végzek fizikai munkát fehérje nélkül... amúgy zöldségen meg halon élünk (azon is csak akkor ha a fiúk fognak, a staff nem kap a drága, vásárolt halból), szóval a 2 általam legkevésbé kedvelt ételen élek.

Amúgy Mo-on felesleges a szúnyogok miatt rinyálni, itt reggeltől estig csípnek, írtás sosincs, szóval ha itt nem kapok valami nyavaját a tigrisszúnyogoktól, akkor sehol... mondjuk a dengue-láz kissé aggaszt de állítólag itt a szigeten még senki nem kapott...

A péntek estéink így néznek ki amúgy:

Majd ha jobb netem lesz, teszek fel videókat is. Mindenesetre még mindig imádom ezt a kultúrát szóval hiába elég nehéz és fárasztó most itt, szerintem összességében nem fogom megbánni :)

Csak jönnének már a bálnák :)