Szóval akivel még nem beszéltem volna arról, mi is volt utazásom végcélja, íme egy térkép:
Forrás: https://www.humanium.org/en/tonga/
Ide jöttem. A fő motiváció persze az, amit a google elsőként kidob ha az ember rákeres az országra: a bálnák. Ide jönnek borjadzani.
Szóval a szerencsések láthatnak bálnát, sőt, úszhatnak is vele.
Viszont, mint kicsi, isten-háta mögötti országnak, megvan a maga hátránya: iszonyat drága.
Úgyhogy amikor eldöntöttem hogy jövök, először önkéntes munkákat kerestem, hogy legalább szállásra és/vagy kajára ne kelljen költenem. Mondanom sem kell, találtam kb 4et, de vagy nem is válaszoltak, vagy már minden pozíció be volt töltve, így azzal a tudattal indultam neki, hogy lesz egy hetem, elmegy az összes pénzem, és sima turistaként kell felfedeznem egy tök idegen országot.
Sokan már tudhatják, hogy Dubaiban kaptam egy mailt, miszerint az egyik hostnál megüresedett egy pozíció, s pár levélváltás után el is dőlt: várnak egy hónapra konyhai kisegítőnek. El sem akartan hinni, kb sírtam örömömben. Főleg hogy a fizettségem részét képezi a resort által szervezett bálna-nézéseken való részvétel.
A hely neve Sea Change Eco Resort, és elég nehézkes eljutni oda a fővásorból: helyközi repülöjárattal vagy komppal egy másik szigetcsoport székehelyéig, onnan pedig érted mennek csónakkal, mivel a szigeten csak 3 resort van, helyiek nem élnek ott, nincs menetrendszerinti járat.
Szóval elindultam Új-Zélandról repülővel. Ablak mellett ültem megint, de ennek csak addig tudtam örülni, míg egy termetes tongai néni le nem ült mellém. Még a karfát is felhajtotta hogy elférjen. Amikor megérkeztem Tongára, már sötét volt, de az első ami feltűnt, hogy itt sincs sokkal melegebb, mint Új-Zélandon. És a szél is nagyon fújt. A második a nemzetközi repterük mérete. Mondjuk csak 3 légitársaság hoz ide gépet, szóval nem is kell nagynak lennie, de hát mégiscsak nemzetközi... a harmadik az volt, hogy nem jött értem a transzfer, de ezt könnyen orvosoltam az ott várakozó millió taxi egyikével. A szálláson már sötét volt, beengedtek, de se fizetés, se wifi, azt se tudtam jó helyen vagyok-e... de legalább ágyam volt. Alvás előtt gondoltam nézek valami kaját, meg körbenézek a fővárosban. Ázsia nyüzsgése (még a legeldugodtabb szigeteken is) után valami hasonlót vártam volna egy országtól ahol bálnát lehet nézni. A turstákért mindent, ők feldobják az ilyen kis szigetek életét. Hááát, ez Tongára szerintem fordítottan és hatványozottan lehet igaz maximum. A mini főváros mini főutcáján volt 2 szórakozóhely, csak helyiekkel, kajálda semmi, egy utcai mosdónak kinéző helyen találtam csak kaját meg kekszet egy helyi kínai boltban (amúgy tongai bolttal még nem találkoztam ittlétem során csak kínaival). Fura sültcsirkét ettem fura 'krumplival' (csak az íze volt olyan, amúgy 4x akkora volt mint egy krumpli, szálkás és egyben tálalták), villával és kézzel (kés nem járt).
Aztán hazamentem aludni, ahol kiderült hogy 4 nagy fijii fickóval alszom egy szobában... de rendesek voltak nagyon mert másnap adtak a netükből, segítettek tölteni a telóm (mert az az új heppje hogy nem tölt usb-ről csak adapterről, és persze Tongán más lyukak vannak a falban).
Jah és mivel vasárnap volt, SEMMI nem volt nyitva. A tongaiak a kisujjukat sem mozdíthatják vasárnap. Ezért csodaszámba ment hogy a csaj bejött a guesthouse-ba, tudtam fizetni és kiderítettem hogy a wifi 500 forint 2 órára. Hát az ember nem ehhez van szokva Európa meg Korea után. Kajám csakis onnan lett, hogy a fijii fickók rendeltek maguknak 'ebédet', ami elég volt mindenkinek (mondjuk egész nap éheztem mert az ebéd este 8ra érkezett meg).
Délután tettem egy sétát a kihalt, strandolásra alkalmatlan parton, bár meg kell hagyni, a víz gyönyörű, de a sétát csak kövekkel meg botokkal volt ajánlatos kivitelezni, mert ellentétben az ázsiai kóborkutya-populációval, itt, bár mind gazdás, de mind meg akar enni... szóval a sétát elég rövidre fogtam.
Szóval vasárnap semmi nincs ebben az országban, bár kiindulva abból amit láttam, más napokon sem nagyon. Sajnos a Lonely Planet útikönyvének bevezetőjét nem olvastam el mielőtt idejöttem: elfelejthetsz minden 'fancy' turistás kiszolgálást, minden autentikus, a vallásnak-alávetett, semmi csillivilli, semmi 'nyugatias kényelem', és amúgy is minden ráér másnapig. Persze ez nem okozott volna gondot nekem, ha pl.: 1. tudok enni vasárnap (nem rajtam vagy Tongán múlt, hogy nem maradtam éhen), 2. nem szombat este írnak mailt az internet nélküliség országaban, hogy a hétfői járatomat reggel 10ről reggel 6ra teszik át és 3. ha a 'kedves, aranyos, imádott' telefonomnak nem ebben az országban jut eszébe megint elkezdeni haldokolni (gondolom a filippínó lcd kijelzők nem a legmegbízhatóbbak, szóval természetesen a cserélt lcd-m haldoklik újfent).
Szóval hétfőn hajnalban kivittek a 'domestic airportra', ki se nyitott még pedig a csekkolás kezdetére mentem ki, még sötét volt és az odavezető úton sem volt közvilágítás. Bizalomgerjesztő.
Amúgy 5en utaztunk a gépen, plusz 1 stewi meg 2 pilóta. Igazából imádkoztam hogy kivilágosodjon mire landolunk, mert a kifutó kb 1 km hosszú lehetett, széltében a szigetnek. Szóval túléltem, Ha'apai szigetcsoport, Lifuka sziget. Ide jöttek értem a kedves, resortnak dolgozó helyiek. Beraktak a csónakba és irány az Uoleva sziget, a Sea Change Eco Resort.
A feladatom a mosogatás, besegíteni a már ittlévőknek. 2 másik konyhai kisegítő van, egy reggel, egy este, én meg a kiegészítő.
A staff nagy része ausztrál vagy új-zélandi, jó angol, érthetetlen akcentus, úgyhogy bár nagyon kedvesek és még csak 5 napja vagyok itt, kissé kívülállónak érzem magam. Egyedül a francia sráccal tudok közvetlenebb lenni, de valahogy ő is úgy érezheti mint én, mert sokkal többet lóg a tongai személyzettel mint az ausztrálokkal. Szerintem ebben az ő példáját fogom követni.
Amúgy saját sátorban alszom, van korlátlan melegvíz, és csinálhatom az általam a legjobban gyűlölt házimunkát: a mosogatást.
A csokoládé nagyon drága, egy tábla kb 1000 forint, de a 'városban' tudtam venni telefont kb 10ezerért, persze olyan is, de ha ez végleg bedöglik, legalább nem leszek telefon nélkül. Ez kissé (vagy inkább nagyon) megnyugtatott.
A 3. itt töltött napomon már szabadnapom volt, így elmentem sznorkelezni. Hát az itteni tengeri élővilág szerintem veri az összes többit: halak ezrével, a legszínesebb felhozatalban, a nevület nem is tudom... sikerült látnunk 3 teknőst is. Bálnát még nem, de még csak a szezon elején vagyunk.
És kaptam staff pólót is, ami sokat segít az érzés elsajátításában, hogy ide tartozom.
Amúgy vagy megfáztam vagy valami szúnyog-vírust kaptam el aminek megfázásos tünetei vannak, az orrom folyik egész nap, esténként hideg is van a szúnyogok meg egész nap csípnek szóval bármelyik elképzelehtő.
Van sup, és bár egyszer valaki azt mondta, egyáltalán nem ijesztő a nyílt óceánon sup-ozni, de amikor hirtelen feltámad a szembeszél, a hullámok is kifelé visznek a nyílt óceán felé ahol semmin nem tudsz fennakadni, akkor azért átértékeled a saját erődet és hogy mi vagy te a természeti elemekhez képest. Úgyhogy itt a sup-ozást jól át kell gondolni.
Egyelőre ennyi, jó hosszú lett, aki elolvasta annak hatalmas ölelés.
