Soha nem érdekelt ez a város. Két dolog miatt nem bántam azt a 3 napot amit az átszállásra várakozva itt töltök: az olcsó repülőjegy, és Franco Dragone La Perle előadása, melyet szándékomban állt megnézni. Nos az elsővel nyilván nem volt gond, de a második pont Ramadanba ütközött: ugyanis addig szüneteltetik. Persze én a böjt vége előtt egy nappal már továbbállok, így erről lemaradtam. Ennek tudatában, nem túl nagy lelkesedéssel érkeztem meg a Dubaitól RETTENTŐ messze levő reptérre, 40 fokba, farmerban s pulcsiban. (Hátizsákba nyilván nem tömködjük be, ne foglaljon helyet még az is.)
Nem szeretem a felhőkarcolókat. Üres, mechanikus, embertelen érzést kelt az egész város, főleg hogy napközben csak az van kint akinek nagyon muszáj.
Aztán megérkeztem a szállásra, ahol nagy szeretettel fogadtak, mindjárt kedvet is kaptam egy éjszakai sétához a partra. Egyedül éreztem magam, első napom a nagyvilágban, sehol senki. Aztán hopp, egy helyi, s máris nem töltöttem egyedül a parti estét. Ez volt az első lépés egy nagy felfedezéshez, ami harmadik estére vert gyökeret bennem.
Másnap nem volt kedvem semmihez, csak haza akartam menni. Bementem Dubai Mall-ba, lejártam a lábam, Akvárium, Jégpálya, tradicionális árusok meg h&m, tommy hilfiger egy helyen... a kajáldát úgy kellett levadásznom merthát Ramadan és jól eldugják az összes esetleg nyitva tartó éttermet (ha talál ilyet az ember az utcán, ott is csak elvitelre szolgálnak ki). Nem is illik/szabad ilyenkor az utcán enni/inni, néha én is gondban voltam mert megfeledkeztem magamról s előkaptam a kis vizemet a 40 (!!!!) fokban... jah amúgy értelmet nyert a hosszú ruha, kendő: nem rosszabb mint 'pucéran', lengeti a szél, nem égsz szarrá, nem kapsz napszúrást és nem megy tele minden testnyílásod homokkal.
Szóval a Mall-béli bolyongásom megkoronáztam egy szökőkút-show-val, aztán haza. Antiszoc mode on. Persze. Aznap este a szobatársam nem hagyott begubózni, középkorú, bolgár nő, itt dolgozik, millió felé utazott már és fagyi-bolond. Fagyival nem nehéz beszélgetni. Azért mindezek után még lelógtam a jacht-kikötőbe szembesülni a végtelen vagyon áldásos termékeivel. Bármennyire is nem érdekel a pénz, elgondolkoztam, milyen jó is lehet akkora jachtokkal járni/utazni/élni.
Hajnali 3kor ébredtem valamiért, csekkoltam a telefonom, maileket is, amiket nem szoktam. Megváltoztatta a világomat. Az 1 hét Tongából lehet 1-2 hónap, megüresedett egy pozíció egy kis szigeten, egy resortban. Sírtam. A fizetségem étel, ágy és bálnanézés. Még mindig alig hiszem el, nem is merem, hátha visszamondják (NEM!!!).
De a napommal még mindig nem tudtam mit kezdeni. Lementem a partra, hátha találok SUP kölcsönzőt, de csak tevéket találtam. Persze a kis hajcsár rögtön adott volna kedvezményt, ingyen fotót csinált is... aztán a szállásadó nénivel megnéztük a naplementét a tengerből. És itt esett le. SOSEM leszek egyedül. Millió ember vesz körül és mindig lesz aki kedves lesz, aki ha ideig óráig is csak, de törődni fog velem. Mint ez a néni.
Este lementem edzeni -thaibox- a ház aljában levő clubba, és ez az érzés csak erősödött. Ezért indultam el. Mert ha csak arra az 1-2 órára is, de az edzők törödtek velem. Sosem láttak azelőtt de hajtottak, figyeltek rám, magyaráztak. Otthon lehet rossz termekbe vagy órákra jártam de ott sosem tapasztaltam ilyet. Biztos számított hogy több edző s kevesebb tanítvány volt, de ilyen baráti légkört még sosem tapasztaltam idegennel szemben otthon.
Mostmár tudom, hogy bár egyedül utazom, sosem leszek magányos. És bár meleg, zajos, zsúfolt és elsőre ijesztő város Dubai, bármikor szívesen jönnék vissza. Tényleg bármikor.
(Bocsi legközelebbre rájövök hogy kell képet beszúrni).
Nem szeretem a felhőkarcolókat. Üres, mechanikus, embertelen érzést kelt az egész város, főleg hogy napközben csak az van kint akinek nagyon muszáj.
Aztán megérkeztem a szállásra, ahol nagy szeretettel fogadtak, mindjárt kedvet is kaptam egy éjszakai sétához a partra. Egyedül éreztem magam, első napom a nagyvilágban, sehol senki. Aztán hopp, egy helyi, s máris nem töltöttem egyedül a parti estét. Ez volt az első lépés egy nagy felfedezéshez, ami harmadik estére vert gyökeret bennem.
Másnap nem volt kedvem semmihez, csak haza akartam menni. Bementem Dubai Mall-ba, lejártam a lábam, Akvárium, Jégpálya, tradicionális árusok meg h&m, tommy hilfiger egy helyen... a kajáldát úgy kellett levadásznom merthát Ramadan és jól eldugják az összes esetleg nyitva tartó éttermet (ha talál ilyet az ember az utcán, ott is csak elvitelre szolgálnak ki). Nem is illik/szabad ilyenkor az utcán enni/inni, néha én is gondban voltam mert megfeledkeztem magamról s előkaptam a kis vizemet a 40 (!!!!) fokban... jah amúgy értelmet nyert a hosszú ruha, kendő: nem rosszabb mint 'pucéran', lengeti a szél, nem égsz szarrá, nem kapsz napszúrást és nem megy tele minden testnyílásod homokkal.
Szóval a Mall-béli bolyongásom megkoronáztam egy szökőkút-show-val, aztán haza. Antiszoc mode on. Persze. Aznap este a szobatársam nem hagyott begubózni, középkorú, bolgár nő, itt dolgozik, millió felé utazott már és fagyi-bolond. Fagyival nem nehéz beszélgetni. Azért mindezek után még lelógtam a jacht-kikötőbe szembesülni a végtelen vagyon áldásos termékeivel. Bármennyire is nem érdekel a pénz, elgondolkoztam, milyen jó is lehet akkora jachtokkal járni/utazni/élni.
Hajnali 3kor ébredtem valamiért, csekkoltam a telefonom, maileket is, amiket nem szoktam. Megváltoztatta a világomat. Az 1 hét Tongából lehet 1-2 hónap, megüresedett egy pozíció egy kis szigeten, egy resortban. Sírtam. A fizetségem étel, ágy és bálnanézés. Még mindig alig hiszem el, nem is merem, hátha visszamondják (NEM!!!).
De a napommal még mindig nem tudtam mit kezdeni. Lementem a partra, hátha találok SUP kölcsönzőt, de csak tevéket találtam. Persze a kis hajcsár rögtön adott volna kedvezményt, ingyen fotót csinált is... aztán a szállásadó nénivel megnéztük a naplementét a tengerből. És itt esett le. SOSEM leszek egyedül. Millió ember vesz körül és mindig lesz aki kedves lesz, aki ha ideig óráig is csak, de törődni fog velem. Mint ez a néni.
Este lementem edzeni -thaibox- a ház aljában levő clubba, és ez az érzés csak erősödött. Ezért indultam el. Mert ha csak arra az 1-2 órára is, de az edzők törödtek velem. Sosem láttak azelőtt de hajtottak, figyeltek rám, magyaráztak. Otthon lehet rossz termekbe vagy órákra jártam de ott sosem tapasztaltam ilyet. Biztos számított hogy több edző s kevesebb tanítvány volt, de ilyen baráti légkört még sosem tapasztaltam idegennel szemben otthon.
Mostmár tudom, hogy bár egyedül utazom, sosem leszek magányos. És bár meleg, zajos, zsúfolt és elsőre ijesztő város Dubai, bármikor szívesen jönnék vissza. Tényleg bármikor.
(Bocsi legközelebbre rájövök hogy kell képet beszúrni).
English version:
I've never been interested in this city. There were only 2 things which why I was okay with spending 3 days here while waiting for my next flight: the cheap plane ticket and Franco Dragone's La Perle circus play, which I wanted to watch badly.
So the first one was kinda okay, but I had some trouble with the second: the play was on hiatus because of the Ramadan. Of course I'm flying towards one day before Ramadan ends so I totally missed this.
Knowing this, I arrived to the so-fcking-far-from-the-city airport without any interest or enthusiasm, into the 40 degrees, in long jeans and sweater. (Because obviously we are not putting them into the backpack, for space-saving reasons.)
I actually hate skyscapers. They give empty, mechanical, inhuman-feelings, so as the whole city full of with these, especially because during daytime, there's noone on the streets (heat and Ramadan I guess).
Then I arrivet at the hostel, where the landlady welcomed me very kindly, so it made my mood for a night-walk in the town/at the beach.
My first night of my long journey - I could not feel myself more lonley even if I was at an unibhabited island. And in the middle of my struggling at the beach, a local guy just came and talked to me, so I was not alone anymore. This was the first step which leaded me to a huuuge discovery later, recognised around the third day of my travelling...
On the next day, I had no mood for anything, I just wanted to go back to Hungary. I visited the Dubai Mall, walked a LOOOT, watched the Aquarium, Ice-Ring, traditional souk and h&m/tommy hilfiger/etc. next to each other... I was only struggling to find some food because of the Ramadan, all the food courts were hidden (if you find one at the streets, they only serve you for take-away). You should not eat/drink on the streets at this time of the year, which caused a little disturbance for me, sometimes I just took my little water bottle to drink in the 40 degrees, and when I realised it I should not do this, it was kinda awkward.... btw I can relate now with wearing long dresses, sarongs: not worse than walking 'naked', the wind blows through your clothes, and won't get sunburnt or heat stroke and your orifices won't be filled with sand.
So back to my trip in the Mall: the Mall's Fountain has a fantastic show and after that I went home to turn on my antisocial mode. As I imagined. My middle-aged bulgarian roommate started talking to me while gave me some ice-cream. Yeah, with some ice-cream, it is easier to start a conservation.
After that, I decided to take a night-walk again, but this time, I went to the yacht harbour and realised blessings of the infinite wealth. It should not be SO bad to travel around the world on a luxury yacht....
At that night, for some reason I got up at 3 a.m. and checked my phone and my mails, what I'm usually not doing at night...and it changed my whole world... I departed as I'll only have money for 1 week staying at Tonga... and I got a mail from a host that they need a volunteer for a month I could not be happier, I almost cried. I will work for accomodation, food, and whale-watching/whale swimming at a small resort... I still barely can belive it.
But my next day was still before me and had no idea what to do with it. I went to the beach, looking for some SUP rental but I only found camels. I did not wanted to ride but I got free pics cause the owner liked me :/
At sunset, my landlady took me to the beach and watched from the sea how the sun goes down. It was beautiful (but the temperature was about 35 degrees and the water around 32). And at this point I realised: I will never ever be alone. From the millions around me, there always will be someone who will take care of me, even if just for a few hours or days... there always will be landladies....
There was a boxing club at the first floor in the tower where I lived, so I decided to take a thai boxing class. Just for fun. And there, these feelings just became stronger, because the coaches were awesome, they paid attention to me, they took care of me and taught me as I would be an important member of the club, not just some random traveller... the trainig was more than awesome, the mood was friendly and I learned so much in just one class as I did not for 5-10-15 classes from other teachers.
So. I will never ever be alone while I'm travelling AND I would go back to Dubai anytime with pleasure and happiness. Because good things started to happen here.
I've never been interested in this city. There were only 2 things which why I was okay with spending 3 days here while waiting for my next flight: the cheap plane ticket and Franco Dragone's La Perle circus play, which I wanted to watch badly.
So the first one was kinda okay, but I had some trouble with the second: the play was on hiatus because of the Ramadan. Of course I'm flying towards one day before Ramadan ends so I totally missed this.
Knowing this, I arrived to the so-fcking-far-from-the-city airport without any interest or enthusiasm, into the 40 degrees, in long jeans and sweater. (Because obviously we are not putting them into the backpack, for space-saving reasons.)
I actually hate skyscapers. They give empty, mechanical, inhuman-feelings, so as the whole city full of with these, especially because during daytime, there's noone on the streets (heat and Ramadan I guess).
Then I arrivet at the hostel, where the landlady welcomed me very kindly, so it made my mood for a night-walk in the town/at the beach.
My first night of my long journey - I could not feel myself more lonley even if I was at an unibhabited island. And in the middle of my struggling at the beach, a local guy just came and talked to me, so I was not alone anymore. This was the first step which leaded me to a huuuge discovery later, recognised around the third day of my travelling...
On the next day, I had no mood for anything, I just wanted to go back to Hungary. I visited the Dubai Mall, walked a LOOOT, watched the Aquarium, Ice-Ring, traditional souk and h&m/tommy hilfiger/etc. next to each other... I was only struggling to find some food because of the Ramadan, all the food courts were hidden (if you find one at the streets, they only serve you for take-away). You should not eat/drink on the streets at this time of the year, which caused a little disturbance for me, sometimes I just took my little water bottle to drink in the 40 degrees, and when I realised it I should not do this, it was kinda awkward.... btw I can relate now with wearing long dresses, sarongs: not worse than walking 'naked', the wind blows through your clothes, and won't get sunburnt or heat stroke and your orifices won't be filled with sand.
So back to my trip in the Mall: the Mall's Fountain has a fantastic show and after that I went home to turn on my antisocial mode. As I imagined. My middle-aged bulgarian roommate started talking to me while gave me some ice-cream. Yeah, with some ice-cream, it is easier to start a conservation.
After that, I decided to take a night-walk again, but this time, I went to the yacht harbour and realised blessings of the infinite wealth. It should not be SO bad to travel around the world on a luxury yacht....
At that night, for some reason I got up at 3 a.m. and checked my phone and my mails, what I'm usually not doing at night...and it changed my whole world... I departed as I'll only have money for 1 week staying at Tonga... and I got a mail from a host that they need a volunteer for a month I could not be happier, I almost cried. I will work for accomodation, food, and whale-watching/whale swimming at a small resort... I still barely can belive it.
But my next day was still before me and had no idea what to do with it. I went to the beach, looking for some SUP rental but I only found camels. I did not wanted to ride but I got free pics cause the owner liked me :/
At sunset, my landlady took me to the beach and watched from the sea how the sun goes down. It was beautiful (but the temperature was about 35 degrees and the water around 32). And at this point I realised: I will never ever be alone. From the millions around me, there always will be someone who will take care of me, even if just for a few hours or days... there always will be landladies....
There was a boxing club at the first floor in the tower where I lived, so I decided to take a thai boxing class. Just for fun. And there, these feelings just became stronger, because the coaches were awesome, they paid attention to me, they took care of me and taught me as I would be an important member of the club, not just some random traveller... the trainig was more than awesome, the mood was friendly and I learned so much in just one class as I did not for 5-10-15 classes from other teachers.
So. I will never ever be alone while I'm travelling AND I would go back to Dubai anytime with pleasure and happiness. Because good things started to happen here.
No comments:
Post a Comment