2 napja a hostel-béli tàrsasággal elmentünk egy Island-hoppingra. Olaszok, franciák, angolok... egy kis spiderboat-tal mentünk, rohadt hangos motorral. 2 szigetre mentünk, az elsőn sznorkelezés- teknősök 😍🐢 láttunk vagy 5-6ot egész közelről, volt amelyik a hajó orránál bukkant fel. Utána kijjebb lettünk terelve a sekélyesbe, strandoltunk, röplabdáztunk aztán a bugyinkból még órákig korall potyogott (nem homokos, korallos volt a tengerpart).
So where should I start... 2 days ago we went (with my hostel-mates) to an Island-hopping tour, with a spiderboat. At first, we were snorkeling with some sea-turtles and beaching, playing some ball-game in the shallow... (and shanking coralls out from our bikinis hours after).
A másik hely nem egészen egy sziget volt, a sziget körüli homokpadka, csak strandolás a vízben, helyi vízipiac, volt hangszórónk meg labdánk ugyebár szóval parti :)
The next place was not an actual island, but a sand bed, so just partying, beaching in the shallow, shopping in the sand bed-market, playing with our ball, dancing and stuffs... :)
Aztán jött a jó rész: hazaérve bedöglött a teló kijelzője... jeee... először csak reméltem hogy víz ment bele - só, mert a vizet bírja. Az egyik staff tag bevitt a városba megnézetni, de már este volt, meg vasárnap, nem tudtak mit csinálni vele. Így azzal a tudattal hogy másnap teló nélkül kell visszajutnom Manilába, visszamentünk a szállásra... de előtte olyan helyit ettem, mint előtte még soha (valamilyen polipos tészta, persze kép nincs mert telóm nem volt).
When I got home, my phone's screen turned totally blank. Black blank. I hoped it just got some salty water and (even it is waterproof) it'll going to get better with time, but no. I was taken into the town in the evening, but noone could do anything with it on a Sunday night. And I had to go back to Manila on the next day, without a ticket or a phone...
A szálláson már eléggé elszabadult a piahelyzet, el se kellett mennünk bárba bulizni, mert kb mindent hoztak a srácok (persze, olasz, angol, franci, mind bírják a piát)... szóval egy kis alapozás után irány a beach, ott folytattuk az ivást :D utolsó estének tökéletes volt, rettenetesen nem akartam eljönni, s ha a többiek sokkal tovább maradtak volna mint én, akkor tuti áttetetem a koreai repjegyem pár nappal (bocsi Luca :D ) de mindenki csak 1-2 nappal maradt tovább mint én...
When we got back to the hostel, almost everyone was drunk, so even if we planned to go to a bar, we did not have to.... (of course, italians, french, british, hungarian, we can drink :D ) so we continued to drink on the beach... and in the sea... :D it was a perfect last night :)
Szóval hétfőn is kaptam fuvart a városba meg segítséget telefonhoz, de nem tudták megcsinálni, viszont legalább kiderült h tropa az lcd, csere. Hú, de örültem... de mivel Boholon esélytelen volt hogy megcsinálják, vettem jó drága repjegyet közvetlen Manilába Tagbilaranból (idefele Cebuig jöttem, onnan komppal, de így találkoztam első útitársammal, Rachellel, szóval arra KELLETT menjek... mint ahogy Koreába is mehettem volna Tagbilaran-ból, de akkor no telefon...)
Szóval elköszöntem kis helyi kísérőmtől s repülőre szálltam.
So I got a ride to the city (Tagbilaran) and help to my phone, but noone could fix it (switch the lcd...) so my last chance was Manila. So I bought a fckin' expensive plane ticket to Manila (from Tagbilaran, which is a smaller airport than Cebu, that's why it is more expensive), and with a heavy heart, I waved goodbye to Bohol.
Manilából első utam a Mall-ba vezetett, telót csináltatni. Van vagy 30 szervíz (márkaszervíz is)... és kb a 29. mondta hogy azonnal meg tudja csinálni, addig kissé el voltam keseredve... most a kék telómon arany előlap és fehér üvegfólia van, felettébb szexi de lesz*rom, mert működik, megvannak a cuccaim rajta, pénzem, a mailjeim, képek, minden. És az érzés amikor szólok a többi szigeten maradt srácnak és felhívnak meg hangüzenetet küldenek hogy örülnek hogy jól vagyok... felbecsülhetetlen...
When I arrived to Manila, I went to the biggest Mall immidiatelly. There were around 30-40 phone-repair shop (including the brand services), and around 29 told me, they can do it - tomorrow morning. My flight to Seoul departed 7 a.m. so I was a little desperate... but there was ONE shop who told me, they can do it in 1-2 hours (this was around 6 p.m.), so I got my phone fixed (for around 140 euros) and I got a golden lcd for my lavander phone but whatever, it works, I have my pics, apps, money, etc. And when I let the other 'islanders' (in Bohol), that I am fine, and they send me voice messages and videocall me, I know that I was at the right place :)
(Várakozás közben be kellett nyomnom valami kaját (az előző esti piálástól aznap délutánig semmi nem csúszott le). Egy kis vegyes makisushi, és valami helyi kukoricalevesszerű, de a tíz ujjamat megnyaltam utána...
While I was waiting for my phone, I needed to eat something, because since the prev day, I was so hangover, I could not eat anything. So I got some sushi and a corn-soup which was so fckin' delicious, I have no words for it.)
Telefonnal a zsebemben még ünnepeltem egyet a helyi mekiben, aztán úgy döntöttem a reptéren alszom a kapszulahotelben. Ahol jégveremet csináltak, nem is volt megfelelő ruhám egy ilyen alváshoz, plusz a takarók is filippínó-méretűek, de nagysokára sikerült úgy helyezkednem hogy sehol ne vacogjak a duplatakaró alatt... hajnalban pedig irány Szöul...
With my phone in my pocket, I 'celebrated' in the McDonald's, and decided that I'm gonna sleep at the airport, in the capsule-hotel, for a lot of money, and it was freezing-cold, but slowly I was able to fall asleep for some hours, and checking in to Seoul around 5 a.m.
No comments:
Post a Comment