Japán 2. - Onsen, Ghibli-park

Három nap Tokió után felutaztunk Kinugawába, egy termálfürdőjeiről híres üdülővárosba, hogy kipróbáljuk a hagyományos japán fürdőzést, az onsent.

Reggel Tokióban még feladtuk a csomagjaimnak, előreküldtük őket Kiotóba, mert 3 nap folyamatos utazás állt előttünk és nem akartunk cipekedni, a bőröndküldő szolgálat pedig egy zseniális szolgáltatás (van hotel, ahonnan közvetlenül el lehet küldeni a bőröndöt, de ha mégsem, akkor 7elevenből, vagy a Yamato Transport millió irodájának egyikeből közvetlenül is fel lehet adni a bőröndöket).

Miután feladtuk a 2 bőröndöt, potom 12 ezer forintért, a megjelölt hotelbe a megjelölt napra érkeztetve, nekiindultunk metrókkal, vonatokkal Kinugawának. Az idő rémes volt, folyamatosan esett az eső, úgyhogy nem nagyon tudtuk feltérképezni a környéket, pedig gyönyörű hegyes, túraútvonalas volt, cserébe hagyományos (ryokan-szerű) szobában szálltunk meg, tatamin aludtunk a földön, yukatában mászkáltunk a hotelben, privát onsent béreltünk hogy együtt is fürödhessünk és kora reggel gyönyörű kilátásban fürödtem egymagam a közös fürdőben. (Egy japán nénit meg is rémíthettem a rövid hajammal ahogy jöttem ki a női fürdőből, de amikor elkezdtem hozzá motyogni valamit japánul akkor nagy bocsánatkérések közepette megnyugodott.)

Szóval az onsenezés szabályai: pucéron, külön női és férfi részleg, előtte jól megmosakodni (ehhez ők ott a helyszínen biztosítanak zuhanyzási lehetőséget, tusfürdőt, sampont, meg mindent IS), ruhát, törülközőt nem lehet betenni a vízbe, hajat sem, és sok helyen vagy be sem mehetsz tetoválva, vagy csak ha raksz rá testszínű tapaszt ami elfedi az egészet (én ezzel éltem - amúgy azért mert sok a japán idős, aki még mindig a szervezett bűnözéssel azonosítja a tetovált embereket). Ja és telefont a szekrénybe zárni, fényképezni tilos. 

Másnap Nagoja volt az úticél, Tokióba vissza majd Shinkansennel Nagojáig. Sikeresen megvettük a jegyeket automatából, és én még a Fuji oldalán is ültem a vonaton, de nyilván ebben az időben nem láttuk sajnos. Amúgy a kb 350 km-t 1,5 óra alatt tette meg, kényelmesek voltak az ülések, és végre egy olyan vonat, ahol nem néznek rád csúnyán, ha eszel. A nagojai szállásunk amúgy közel volt az állomáshoz, úgyhogy másnap hamar el is tudtunk indulni a Ghibli Parkba. Ahova amúgy a jegyeket 2 hónappal korábban vettük meg, hajnali 6kor keltünk hozzá és navigáltunk végig egy teljesen ismeretlen japánra optimalizált (de angol nyelvű) weboldalon, álltunk sorba 6000-dikként, de meglett, akkorra amikorra szerettem volna. Egyébként Premium jegyet kell venni, hogy bejuss Howl palotájába, az időpont a jegyen pedig a Grand Warehouse-beli belépés idejét határozza meg, a többi helyszínre bármikor be lehet menni aznap.

Az aznapunk egyébként nagyjából a sorbanállásról szólt, minden látványossággal lehetett fényképezkedni és mindegyikhez sorba kellett állni, de összességében jó élmény volt, nagyon szépen megcsinálták a parkot, bár az emberalakú főszereplőket eléggé hiányoltam, de gondolom ez is egy koncepció. Erre a parkra kell egy egész nap, reggel 9-re mentünk és vagy 5-kor jöttünk el, levetítettek nekünk egy kisfilmet is, és közben sétáltunk hagyományos japán kertben is, betévedtünk egy Hawaii fesztiválra, meg gyalogoltunk rengeteget.

Délután vissza Nagojába, ott felvettük a hátizsákjainkat, majd Shinkansennel irány Kiotó, ahol a következő 3,5 napot fogjuk eltölteni.