Nabucco - Römersteinbruch Sankt Margarethen - Szentmargitbányai Kőfejtő

 A tavalyi Turandot után nem volt kérdés, hogy idén is megyünk, mivel mily meglepő, ez a második kedvenc operám. A jegyet már szinte rögtön akkor megvettük, amikor kihirdették.

After last year's Turandot at St. Margarethen, it was clear that we won't miss this year's Nabucco, as it is my second favorite opera. I bought the tickets right after it was announced.

Az Erkel Színház legutóbbi Nabucco rendezése elég magasra tette a mércét: Nabucco első megjelenését az emeletre, a nézők közé (konkrétan mellénk - Luca barátnőmmel) tették, így amikor kedvenc magyar bariton énekesem közvetlenül mellettem kezdett énekelni, nemes egyszerűséggel sírva fakadtam. És ha ez nem lett volna elég, az előadás végén az énekesekkel együtt a nézők is elénekelhették a Rabszolgák kórusát. Ha mindezekhez hozzátesszük a tavalyi Turandot-élményt, elég magas elvárásokkal indultam neki.

The latest version at Erkel Theater was outstanding for me: the first appearance of the character Nabucco was placed on the balcony, among the audience, right next to where I sat, so my favorite opera singer started to sing next to me and my friend. And at the end, they sang the Chorus Of The Hebrew Slaves together with the audience. If we put last year's Turandot's experience together with this, you can understand my high expectations.

Maga az előadás nagyon jó, nagyon élvezhető, remek énekesekkel, jó rendezéssel, látvánnyal és persze díszlettel. Viszont a rendezésben nem volt semmi olyan extra, mint a tavalyi előadásban (amiről már írtam itt), vagy a fent említett erkeli Nabuccoban. Persze a tereket nagyon szépen használták ki most is, és valószínűleg nem akarták ismételni magukat..

The opera itself was very good, and enjoyable, with great singers, and nice scenery. The directing was not so remarkable as last year (you can read about it here), but it was still awesome, maybe they just did not want to repeat themselves.

Egy kicsit a gyakorlati részletekről: éppen hogy csak odaértünk, nem kellett covid-igazolás, az első felvonás után (ami háromnegyed órás volt) volt fél óra szünet, utána letolták a maradék 3 felvonást egyben, a merchandise boltban idén már szerencsére lehetett kártyával fizetni, ami nagyon jól jött, mert rohadt hideg volt és vennem kellett egy pokrócot. 

Some 'technical' - personal - information: we barely arrived just in time, did not ask our covid-papers, they made the 4 acts in 2 parts, we could pay by card at the merchandise (not as last year) and I had to buy a blanket as it was windy and cold. 

Összességében nagyon jó volt, de számomra most nem volt meg a 'hűha' faktor. Ennek ellenére mindenkinek IS ajánlom, mert valószínűleg én kezdek csak túl válogatóssá válni.

All in all, it was great, and highly recommended for everyone, but did not reach the experience of the Turandot from last year. But maybe I just getting older and pickier. 

Turandot - Römersteinbruch Sankt Margarethen - Szentmargitbányai Kőfejtő

A Turandot a kedvenc operám. Láttam már vagy 30, 40-et is, de ezt nem volt, ami felülmúlta volna. Volt olyan év, hogy 4-5-ször is megnéztem. Erre az előadásra már egy éve várok/várunk, tavaly a korona-helyzet miatt természetesen ez is elmaradt, idénre tették át a bemutatót.
Szentmargitbánya körülbelül 10 percre van a magyar határtól, az osztrákok kérték az oltási igazolást. Parkolás után felsétáltunk a kőfejtőhöz, ahol nem csak a jegyet, de megintcsak ellenőrizték az oltási igazolást.

Turandot is my favorite opera - and I've seen 30-40 in my life, so far - and I could not find a better one. There were seasons when I watched 4-5 times, and I've been waiting for this version for a year because it was postponed from 2020 to 2021, thanks to COVID. 
St. Margarethen is a small town in Austria, 10 minutes from Hungary (and it used to be a Hungarian town). There was a short vaccination checking at the border, and at the quarry, too, so only the vaccinated could go in. 

A kőfejtő teljes egészében kulturális helyszínné lett átalakítva, a grandiózus környezettől az embernek tátva marad a szája. A színpadkép teljesen ázsiai, a díszleteket a klasszikus kínai elefántcsont-faragás művészete ihlette. Már az előadás előtt kosztümös színészekkel lehetett fényképezkedni, és előadás közben sem féltek a közönség közé keveredni a művészek.

The quarry was totally transformed into a cultural stage, and from the grandiose environment, one keeps one’s mouth open. The stage image was authentic Asian, the scenery was inspired by the art of classical Chinese ivory carving. Even before the performance, it was possible to take photos with actors in costume, and the artists were not afraid to mingle with the audience during the play.

A színpad hatalmas volt, inkább  előadótér táncosokkal, tűzzsonglőrökkel, a teret mindig kihasználták (volt is kivel: 300 fős, 18 nemzetiséget felvonultató stáb). A kőfejtő szikláit különféle fényfestésekkel alakították a történethez illeszkedővé, hol természetet vetítettek rá, hol szimbolikus képeket. A művészek volt, hogy a magasban hidakon mászkáltak, vagy épp a sziklán 'lógva' harcoltak... A kihangosítást remekül megoldották annak ellenére, hogy nagyzenekart és operaénekeseket nem szoktak hangosítani, itt viszont muszáj volt a szabadtér miatt, és egy rossz szavam nem lehet rá, nemcsakhogy mindent jól lehetett hallani, de mindig azt lehetett hallani, amit kellett és akkor, amikor kellett.

The stage was enormous, always filled with action, dancers, fire jugglers, acrobats, they always used the whole space (a crew of 300 members of 18 nationalities). The stage and the surrounding cliffs were decorated with light paintings/projections many times, either with natural images, or symbolic content. The artists were hanging from the cliffs, fighting, or just climbing to the high bridges or other elements... The sound system was perfect, it should've been hard to make it right, so every sound was in its place and perfectly toned.

Az első felvonás után volt egy fél órás szünet (ekkor azt gondoltam, hogy mivel 3 felvonásos, és ha a másik szünet is fél órás lesz, akkor éjfél előtt nem lesz vége). Persze nekem KELL egy műsorfüzet, gyűjtöm a műsorfüzeteket. Persze pénzt nem változzunk, de hát hol ne lehetne kártyával fizetni.... hát PONT itt... már majdnem megsemmisültem, amikor megláttam, hogy 5 euro a műsorfüzet, és nálam meg PONT VAN 5 EURÓ, mert maradt Szlovéniából... mint egy kisgyerek szaladtam vissza, hogy 'I have 5 euros...' A csaj biztos hülyének nézett, de hatalmas mosollyal nyújtotta a füzetet azzal a mondattal, hogy 'Az bőven elég is'.
Aztán a második felvonás után nem is volt szünet, letolták a 2-3. felvonást egyben, így este 11-re vége is lett. 

After the first act, there was a 30 mins break (I thought that we'll be there till midnight because Turandot has 3 acts, and with another 30 mins break, it will get veeery long). As I am collecting programs, my first way was the kiosk, but we cannot use cards, and we did not change, unfortunately.... Just before I almost start crying, I saw the prices: 5 euros for a program, and I HAVE 5 euros, from the Slovenian trip, so I rushed back, shouting 'I have 5 euros!!' and the lady gave it to me, with a big, bright smile on her face, replying 'That's more than enough.'
And there wasn't a break between act 2 and 3, so it ended around 11.

A végén pont mondtam férjemnek, hogy ide egy Aida vagy Nabucco jöhetne még simán... másnap olvastam a hírlevelüket hogy a 2022-es opera előadás Nabucco lesz... így legyen ötösöm a lottón :)

In the end, I told my husband, I could imagine an Aida or a Nabucco play at this stage.... next day I read the newsletter about 2022 Oper Im Steinbruch: Nabucco. I feel like a prophet....

Imádtam, sírtam, látványilag is jobb élmény volt, mint akármelyik mozis akciófilm vagy fantasy, vagy átlagos színházi darab, zseniális kosztümök, díszletek, hangzás, és hát persze az a csodálatos zene....

All in all: we loved it, we were amazed, I cried, visually better than any blockbuster movies or other theater plays, it was genius....  And that music...