Nabucco - Römersteinbruch Sankt Margarethen - Szentmargitbányai Kőfejtő

 A tavalyi Turandot után nem volt kérdés, hogy idén is megyünk, mivel mily meglepő, ez a második kedvenc operám. A jegyet már szinte rögtön akkor megvettük, amikor kihirdették.

After last year's Turandot at St. Margarethen, it was clear that we won't miss this year's Nabucco, as it is my second favorite opera. I bought the tickets right after it was announced.

Az Erkel Színház legutóbbi Nabucco rendezése elég magasra tette a mércét: Nabucco első megjelenését az emeletre, a nézők közé (konkrétan mellénk - Luca barátnőmmel) tették, így amikor kedvenc magyar bariton énekesem közvetlenül mellettem kezdett énekelni, nemes egyszerűséggel sírva fakadtam. És ha ez nem lett volna elég, az előadás végén az énekesekkel együtt a nézők is elénekelhették a Rabszolgák kórusát. Ha mindezekhez hozzátesszük a tavalyi Turandot-élményt, elég magas elvárásokkal indultam neki.

The latest version at Erkel Theater was outstanding for me: the first appearance of the character Nabucco was placed on the balcony, among the audience, right next to where I sat, so my favorite opera singer started to sing next to me and my friend. And at the end, they sang the Chorus Of The Hebrew Slaves together with the audience. If we put last year's Turandot's experience together with this, you can understand my high expectations.

Maga az előadás nagyon jó, nagyon élvezhető, remek énekesekkel, jó rendezéssel, látvánnyal és persze díszlettel. Viszont a rendezésben nem volt semmi olyan extra, mint a tavalyi előadásban (amiről már írtam itt), vagy a fent említett erkeli Nabuccoban. Persze a tereket nagyon szépen használták ki most is, és valószínűleg nem akarták ismételni magukat..

The opera itself was very good, and enjoyable, with great singers, and nice scenery. The directing was not so remarkable as last year (you can read about it here), but it was still awesome, maybe they just did not want to repeat themselves.

Egy kicsit a gyakorlati részletekről: éppen hogy csak odaértünk, nem kellett covid-igazolás, az első felvonás után (ami háromnegyed órás volt) volt fél óra szünet, utána letolták a maradék 3 felvonást egyben, a merchandise boltban idén már szerencsére lehetett kártyával fizetni, ami nagyon jól jött, mert rohadt hideg volt és vennem kellett egy pokrócot. 

Some 'technical' - personal - information: we barely arrived just in time, did not ask our covid-papers, they made the 4 acts in 2 parts, we could pay by card at the merchandise (not as last year) and I had to buy a blanket as it was windy and cold. 

Összességében nagyon jó volt, de számomra most nem volt meg a 'hűha' faktor. Ennek ellenére mindenkinek IS ajánlom, mert valószínűleg én kezdek csak túl válogatóssá válni.

All in all, it was great, and highly recommended for everyone, but did not reach the experience of the Turandot from last year. But maybe I just getting older and pickier. 

Kalandozások Magyarországon - Zalai villámlátogatás

Esküvői ajándékként kaptunk egy villámnyaralást szüleimtől tavaly a Malom Tanya Panzióba, amit most használtunk fel. Bár rövid ideig voltunk, a térség gyönyörű, és mindenképpen visszatérünk hosszabb túrákra, kirándulásokra.

Szállás - Malom Tanya Panzió

Szabolcs Péter Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész álmodta meg és hozta létre a panziót, melyet jelenleg fia vezet. A ház mellett folyó Zala, a kertet és házat elárasztó művészeti alkotások, antik bútorok, berendezési- és használati tárgyak, és a szomszédok hiánya olyan egyedi, kellemes, különleges és romantikus hangulatot teremt, amit receptre kellene felírni a  kiégett, megfáradt városi dolgozó emberek számára.
A tulajdonosok kedvessége, nyíltsága, igyekezete pedig csak a hab a tortán. 
A nyugalom és a béke szigete, de inkább hétköznap próbálkozzunk megszállni itt, mert szinte minden hétvégén esküvőnek adnak helyet.

A képek a Malom Tanya Panzióban készültek

Szlovénia 

Aki egy kicsit kíváncsiskodna a szomszédban, a szlovén és az osztrák határ is elég közel van, akár biciklivel is. Mi átnéztünk egy napra Mariborba, ami Szlovénia második legnagyobb városa. A Fő téren megnéztük a várat, amiben egy jó kis múzeum van kialakítva, sétálgattunk Lenti városrészen, ami a Dráva mellett van, de sajnos hamar elkapott minket a zápor. 
Amiért visszamennék: a múzeum, tutajozás/SUP-ozás a Dráván (ennek most nyomát sem láttuk), Piramida, Pohorje sífelvonó - ami nyáron is üzemel, és a legöregebb termő szőlőtőke.

Őrség

Túrázásra nem nagyon volt időnk, erőnk, így csak pár 'alap' látnivalót néztünk meg. Természetesen a bölényeket nem hagyhattuk ki Szalafőn (ahol skanzen is működik). Megnéztük Őriszentpéteren az Árpád-kori templomot, a szentgyörgyvölgyi kék kazettás Református templomot, a veleméri Szentháromség-templomot. Az ispánki csokoládé manufaktúrát, az Ízrestaurátort sem hagyhattuk ki, remek kézműves csokoládékat készítenek. Meglátogattuk a göcseji Falumúzeumot, és a Gébárti-tavat is, de a fürdés elmaradt, úgyhogy ezt is pótolni kell, főleg hogy kutyás strand is van kialakítva.

Szalafő: európai bölények és eurázsiai vadlovak:

Őriszentpéter - templom:

Kék kazettás Református templom:

Szentháromság-templom:

Ízrestaurátor:

Göcseji Falumúzeum:

Persze még rengeteg látogatnivaló van hátra: Borostyán-tó, Hársas-tó, Vadása-tó, és millió túraútvonal, ami a legközelebbi látogatásunkra marad.