Első kempingezés - kutyával, Horvátország

Az utóbbi hónapokban eltűntem,  mert bár utazgatunk, de mivel mostanában más a prioritásunk, ezért újdonsággal nem tudtam szolgálni az elmúlt időszakban - egészen mostanáig. 

Ugyanis idén nyáron úgy döntöttünk, belekóstolunk a kempingezésbe. Én, bár fiatalabb koromban jártam kempingezni, azért nagyon gyakorlottnak nem mondanám magam, Omarnak pedig ez volt az abszolút első. Nem is beszélve Dömperről, aki még sosem jött velünk ilyen hosszú útra.

A cél: Horvátország,  egy tengerparti kemping, a legmelegebb héten a nyáron. Autóval indultunk neki, és dugig pakoltuk (mivel kívánságom szerint elvittük a 2 SUP-ot is). Szedán, tetőcsomagtartó nincs, a kutyát a hátsó ülésen kell utaztatni.

A felszerelés: Decathlonban minden IS kapható, úgyhogy beszereztünk mindent ami SZERINTÜNK szükséges egy kempingezéshez. Áram a kempingben elérhető volt, de úgy döntöttünk, a főzéssel első alkalommal nem bajlódunk, elég lesz hogy a kutyával szenvedünk.

Sátornak egy 3 személyes, előteres, magas sátrat választottunk, így a kutya csak az előteret piszkolta össze, a hálóterünket nem, oda nem jöhetett be, és fel is tudtunk állni benne. A többi felszerelést, amit vittünk, a lenti képeken soroltam fel, a szöveges részben inkább az élményeinkre fókszálnék.

*Note: olyan sátrat válasszatok, aminek minden ajtaján van szúnyogháló is, hogy jól át tudjátok szellőztetni. Úgy látszik manapság extrának számít a szúnyoghálós bejárat.

A felállítása 2 emberes volt, de nagyon egyszerű, az összeszedése már kissé bonyolultabb, azzal megszenvedtünk, de a Youtube-on mindenre van oktatóvideó. A kempinggel mindenképp érdemes konzultálni a parcella méretéről, mert nekünk is csak szerencsénk volt hogy a nagy sátrunk elfért, voltak a miénknél kisebb parcellák is.

Szóval az út meleg volt és hosszú - kutyával. Persze légkondival tűrhető volt, de sajnos a horvát utak menti pihenők zsúfoltak és koszosak, így nem szívesen álltunk meg 'pihenni', mert inkább csak traumatikus élmény volt, mint pihentető.

A kemping természetesen kutyabarát volt, de a strandon már jobb, ha az ember nem zavarja a kutyájával a strandolókat. Szerencsére Horvátországban rengeteg kifejezetten kutyabarát strand van, úgyhogy ha a kemping strandján esetleg ferde szemmel néznének ránk, meglátogathatjuk a legközelebbi, kempingen kívüli kutyabarát strandot.

Azért összességében sok kedvességet kaptunk a többi kempingezőtől, annak ellenére, hogy nagy és ijesztő kutyával járkáltunk :) Természetesen utána kellett néznünk, hogy nem tiltott fajta-e az országban (bár általában a tiltás turistákra nem vonatkozik, érdemes tisztában lenni ezekkel a dolgokkal). A kutyát  végig pórázon kellett tartani, a termékét pedig mindig össze kell utána szedni ott is.

Egyébként pedig egy hét pihenést töltöttünk a tengerparton, napozás, fürdés, SUP-ozás, olvasás, esténként kimozdultunk valamelyik városkába vacsorázni. Dömper az első két nap nagyon ki volt borulva, de utána szerencsére megszokta, tengerben is viszonylag lelkesen fürdőzött a nagy meleg miatt, úgyhogy összességében nagyon pozitív élmény volt, mindenkinek ajánljuk a tengerparti kempingezést, akár kutyával, akár kutya nélkül! :)

Offtopic - Teknőskifutó építés - Building a tortoise enclosue

 Nyaralásaink mellett egyik legnagyobb nyári projektünk a teknőskifutó építése volt. Ezúton köszönném meg Édesapámnak, Férjemnek, Édesanyámnak, a szomszédainknak és egyéb segítőkész rokonaimnak a rengeteg segítséget a nyár során, illetve a türelmet, mivel csak hétvégéken tudtunk haladni, akkor is csak jó időben, és 32 fok alatt, szóval elég lassan ment, de végül nyár végére sikerült, és a téli álomra való felkészülést már nálunk töltik az állatkáim. 
Bár a blogom profilja főként az utazás, néha azért írok állatos témában is, és szerintem ez a fajta barkácsolás is egy belső utazás, ezért leírom részletesen a készítés folyamatát.

Besides our summer holidays, we had a big project: building an enclosure for my tortoises. I would like to use this opportunity to thank my Dad, Husband, and Mom for their enormous help and patience during the process. It was challenging as we could only move forward on weekends if the weather was nice (with no rain, wind, or under 32 degrees), but at the end of the summer, we finished, and my little reptiles are spending the preparation time for hibernation in their forever home. 
Even though my blog is mainly about traveling (and sometimes animals), this kind of DIY activity is truly challenging and an inner journey, so I am writing our making process step by step. 

Szóval nyár elején kezdtünk neki. Kiválasztottunk egy kellően napos de megfelelő mértékben árnyékot is kapó helyet, amit megtisztítottunk. Kitaláltuk a méretét, majd megvettük az alap 'hozzávalókat': betonszegély, fadeszkák, faoszlopok, vakondháló, festék, kavics, drain cső, ezek voltak az első körben szükségesek. 

So we started in May. Found the perfect, sunny but shadowy enough place which we cleared. We planned its size and bought the materials for the first round: concrete border, wooden boards, wooden posts, mole net, paint, gravel, and drain pipe.

Az üres terület - The place

Először is kiástunk egy 1,2 x 2 méteres alapot, kb 20 cm mélyen. Édesanyám remek tükröt tud ásni, úgyhogy az elnagyolt 'lukásás' után átadtuk neki a terepet, és nemhogy 'sima' tükröt ásott nekünk, de lejtőset is.

A lejtő egyik sarkába beraktuk a drain csövet, rászórtuk a sok kavicsot, ez fogja majd elvezetni az esetlegesen felgyűlő vizet.

Mindezek után leraktuk az egyik sor betonszegélyt, majd a vakondhálót (néhol duplán), le is szúrkáltuk, reménykedve, hogy az esetlegesen arratévedő patkányoknak megnehezíti a dolgát, és tavasszal nem fogjuk üresen találni a kifutót, mert a téli álomban kiássák esetleg magukat. A vakondháló lerakása felettébb idegőrlő volt, mert folyton beleakadtunk, meg összeakadtak, ráadásul jól kifeszítve kellett leteríteni, úgyhogy ezzel megküzdöttünk.

First of all, we dig a 1.2 x 2-meter base, about 20 cm deep. My mother can dig a mirror very well, so after we dug a rough hole, we handed over the field to her, and she not only dug a 'smooth' mirror for us, but also a sloped one.

We put the drain pipe in one corner of the slope and sprinkled a lot of gravel on it, this will drain the water that may accumulate.

After all that, we put down one row of concrete curbs, then the mole net (double in some places), and pierced it, hoping that it would make it difficult for the rats that might wander in, and that we won't find the run empty in the spring, because they might dig themselves out during their hibernation. Laying down the mole net was extremely nerve-wracking because we kept getting caught in it, and they got tangled up, and besides, it had to be spread out well stretched, so we struggled with that.

A vakondhálókat a rájuk rakott másik sor betonszegéllyel rögzítettük, a 2 sor pedig azért is volt jó, hogy a deszka oldalak azon támaszkodhassanak. Ez a remek találmány egyébként Édesapám ötlete volt, és végülis nagyon jól funkcionál. Majd visszalapátoltuk a földet a vakondhálóra.

The mole nets were fixed with the other row of concrete edges which were placed on them, and the 2 rows were also good so that the plank sides could lean on them. By the way, this great invention was my father's idea, and in the end, it works very well. Then we shoveled the earth back onto the mole net.

Ezután jött a deszkák méretre vágása, csiszolása, lefestése, majd összeillesztése - csavarozása. A sarkokra oszlopokat raktunk, megerősítésnek. Az alap ennyi volt. A kifutót beszórtam teknősöknek való gyomkeverékkel (ez, mint később kiderült, nem teljesen úgy sült el, ahogy azt vártam).

After that, the boards were cut to size, sanded, painted, and then joined and screwed. We put columns on the corners for reinforcement. That was the basis. I sprinkled the enclosure with a weed mixture for tortoises (this, as it turned out, did not turn out quite as well as I expected).

A gyomkeverék szépen kikelt, de a 'kedvesebb' és kisebb gyermekláncfű, pipacs és lóhere helyett az agresszív olajretek és ragacsos muhar vette át az uralmat, úgyhogy ezt egy kicsit újra kell majd kalibrálnom (szerencsére sok útifű kihajtott). Ültettem még levendulát (szegény az megdöglött), rozmaringot, mentát és kövirózsát, és csenkeszt (szerintem ez is megdöglött), meglátjuk, jövőre mi lesz a helyzet növény-téren.

The weed mix came out nicely, but instead of the 'kinder' and smaller dandelions, poppies, and clovers, the aggressive oil radishes and sticky fly ash took over, so I'll have to recalibrate that a bit (luckily, lots of plantains sprouted). I also planted lavender (the poor one died), rosemary, mint, and sempervivum, and fenugreek (I think it also died), we'll see what the situation will be next year in terms of plants.

Ezután jött a teteje: Bramac léceket, csirkehálót vettünk. Szintén méretre váguk a léceket, lecsiszoltuk, lefestettük, majd két keretet készítettünk belőlük, amire rákapcsoztuk a csirkehálót. A kereteket zsanérokkal az aljához erősítettük, és az elejére majd lakatpántokat teszünk, hogy le lehessen lakatolni (állat se tudja felpiszkálni, és ember se).

Then came the top: we bought Bramac slats and chicken nets. We also cut the slats to size, sanded them, painted them, and then made two frames out of them, onto which we attached the chicken nets. We attached the frames to the bottom with hinges, and we will put padlocks on the front so that it can be locked (animals and humans cannot pry it open).

A maradék lécekből még egy kis házat is összetákoltunk, lejtős tetővel (vízmértékkel megnéztük, hogy mindenképp lejtsen), és bár mi tettünk rá zsindelyt, nyáron valószínűleg le fogjuk szedni, mert túlságosan felmelegszik.

We even put together a small house from the remaining slats, with a sloping roof, and although we put shingles on it, we will probably take it down in the summer because it gets too hot.

Ha esetleg van kérdés, észrevétel, szívesen veszem, írjatok! És ajánlom nagyon a barkácsolást, remek dolog, önismeret, a teremtés, létrehozás öröme.

If you have any questions or remarks, please, write me! And DIY is a highly recommended, creative, self-developer activity.

Nabucco - Römersteinbruch Sankt Margarethen - Szentmargitbányai Kőfejtő

 A tavalyi Turandot után nem volt kérdés, hogy idén is megyünk, mivel mily meglepő, ez a második kedvenc operám. A jegyet már szinte rögtön akkor megvettük, amikor kihirdették.

After last year's Turandot at St. Margarethen, it was clear that we won't miss this year's Nabucco, as it is my second favorite opera. I bought the tickets right after it was announced.

Az Erkel Színház legutóbbi Nabucco rendezése elég magasra tette a mércét: Nabucco első megjelenését az emeletre, a nézők közé (konkrétan mellénk - Luca barátnőmmel) tették, így amikor kedvenc magyar bariton énekesem közvetlenül mellettem kezdett énekelni, nemes egyszerűséggel sírva fakadtam. És ha ez nem lett volna elég, az előadás végén az énekesekkel együtt a nézők is elénekelhették a Rabszolgák kórusát. Ha mindezekhez hozzátesszük a tavalyi Turandot-élményt, elég magas elvárásokkal indultam neki.

The latest version at Erkel Theater was outstanding for me: the first appearance of the character Nabucco was placed on the balcony, among the audience, right next to where I sat, so my favorite opera singer started to sing next to me and my friend. And at the end, they sang the Chorus Of The Hebrew Slaves together with the audience. If we put last year's Turandot's experience together with this, you can understand my high expectations.

Maga az előadás nagyon jó, nagyon élvezhető, remek énekesekkel, jó rendezéssel, látvánnyal és persze díszlettel. Viszont a rendezésben nem volt semmi olyan extra, mint a tavalyi előadásban (amiről már írtam itt), vagy a fent említett erkeli Nabuccoban. Persze a tereket nagyon szépen használták ki most is, és valószínűleg nem akarták ismételni magukat..

The opera itself was very good, and enjoyable, with great singers, and nice scenery. The directing was not so remarkable as last year (you can read about it here), but it was still awesome, maybe they just did not want to repeat themselves.

Egy kicsit a gyakorlati részletekről: éppen hogy csak odaértünk, nem kellett covid-igazolás, az első felvonás után (ami háromnegyed órás volt) volt fél óra szünet, utána letolták a maradék 3 felvonást egyben, a merchandise boltban idén már szerencsére lehetett kártyával fizetni, ami nagyon jól jött, mert rohadt hideg volt és vennem kellett egy pokrócot. 

Some 'technical' - personal - information: we barely arrived just in time, did not ask our covid-papers, they made the 4 acts in 2 parts, we could pay by card at the merchandise (not as last year) and I had to buy a blanket as it was windy and cold. 

Összességében nagyon jó volt, de számomra most nem volt meg a 'hűha' faktor. Ennek ellenére mindenkinek IS ajánlom, mert valószínűleg én kezdek csak túl válogatóssá válni.

All in all, it was great, and highly recommended for everyone, but did not reach the experience of the Turandot from last year. But maybe I just getting older and pickier. 

Kalandozások Magyarországon - Zalai villámlátogatás

Esküvői ajándékként kaptunk egy villámnyaralást szüleimtől tavaly a Malom Tanya Panzióba, amit most használtunk fel. Bár rövid ideig voltunk, a térség gyönyörű, és mindenképpen visszatérünk hosszabb túrákra, kirándulásokra.

Szállás - Malom Tanya Panzió

Szabolcs Péter Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész álmodta meg és hozta létre a panziót, melyet jelenleg fia vezet. A ház mellett folyó Zala, a kertet és házat elárasztó művészeti alkotások, antik bútorok, berendezési- és használati tárgyak, és a szomszédok hiánya olyan egyedi, kellemes, különleges és romantikus hangulatot teremt, amit receptre kellene felírni a  kiégett, megfáradt városi dolgozó emberek számára.
A tulajdonosok kedvessége, nyíltsága, igyekezete pedig csak a hab a tortán. 
A nyugalom és a béke szigete, de inkább hétköznap próbálkozzunk megszállni itt, mert szinte minden hétvégén esküvőnek adnak helyet.

A képek a Malom Tanya Panzióban készültek

Szlovénia 

Aki egy kicsit kíváncsiskodna a szomszédban, a szlovén és az osztrák határ is elég közel van, akár biciklivel is. Mi átnéztünk egy napra Mariborba, ami Szlovénia második legnagyobb városa. A Fő téren megnéztük a várat, amiben egy jó kis múzeum van kialakítva, sétálgattunk Lenti városrészen, ami a Dráva mellett van, de sajnos hamar elkapott minket a zápor. 
Amiért visszamennék: a múzeum, tutajozás/SUP-ozás a Dráván (ennek most nyomát sem láttuk), Piramida, Pohorje sífelvonó - ami nyáron is üzemel, és a legöregebb termő szőlőtőke.

Őrség

Túrázásra nem nagyon volt időnk, erőnk, így csak pár 'alap' látnivalót néztünk meg. Természetesen a bölényeket nem hagyhattuk ki Szalafőn (ahol skanzen is működik). Megnéztük Őriszentpéteren az Árpád-kori templomot, a szentgyörgyvölgyi kék kazettás Református templomot, a veleméri Szentháromség-templomot. Az ispánki csokoládé manufaktúrát, az Ízrestaurátort sem hagyhattuk ki, remek kézműves csokoládékat készítenek. Meglátogattuk a göcseji Falumúzeumot, és a Gébárti-tavat is, de a fürdés elmaradt, úgyhogy ezt is pótolni kell, főleg hogy kutyás strand is van kialakítva.

Szalafő: európai bölények és eurázsiai vadlovak:

Őriszentpéter - templom:

Kék kazettás Református templom:

Szentháromság-templom:

Ízrestaurátor:

Göcseji Falumúzeum:

Persze még rengeteg látogatnivaló van hátra: Borostyán-tó, Hársas-tó, Vadása-tó, és millió túraútvonal, ami a legközelebbi látogatásunkra marad.