Bohol (part II.)

Még tartozom utazásom végével, amit azért nem írtam le anno, mert a hazajövetelem meglepi volt... aztán elfelejtettem, nem volt erőm írni, stb. stb...

I'm still owing with my traveling's last part, which I did not post because my homecoming was a surprise, and later I forgot it, or no strength to write, etc. etc......

Szóval Tonga után visszamentem a Fülöp-szigetekre. Kevés pénzem volt, és ott kijöhettem belőle. Nem akartam kockáztatni, nem akartam már felfedezni, pihenni akartam, és Panglao, meg a hostel ahol azelőtt is voltam, tökéletes volt erre.

So after Tonga, I went back to the Philippines. I barely had enough money to live, but it was enough for some weeks at there. I had no intention to risk anything or explore, I just wanted to rest, recharge, and Panglao and Alona Hammocks were perfect for these.

És nem is nagyon csináltam semmit, 'úsztam az árral', mentem a hosteles csapattal ide-oda, low budget-en.
Elmentünk egy kisebb, lakatlan szigetre, ahova ingyen vitt a hajó, nem volt belépő, és nem volt tömve sem turistákkal (Isola di Francesco).

So yes. I actually did nothing. Just went with the flow, cruised a lot with the hostel community, on a low budget.
We went to a small island, for free, no shipping or entrance fee, and not filled with tourist :)

Az ott töltött 2 hetem alatt kétszer mentem strand-tisztításra: szemetet szedtünk a parton. Mangrove-ban annyira nem egyszerű, de ezt is ki kellett próbálni :) Utána tradícionális filippínó ebédet szolgáltak fel köszönetképpen :)

A műanyagszemét a partokon borzalmas mennyiségben halmozódik fel, és ezen sajnos az sem segít, hogy az országban minden tisztító- és tisztálkodási szert kis adagokban árusítanak (1 kis műanyagzacskónyi körülbelül 2-3 használatra elég).

During the 2 weeks I spent there, I went to 2 beach clean-ups. Once was in a mangrove, which was a little harder than I expected, but it was a great experience. After it, the locals prepared traditional Philippino lunch, expressing their gratitude.

Azért belefért az időmbe és a pénztárcámba két vízesés, két barlang meg egy rizsföld is :) 

Fortunatelly, I was able to afford myself to visit 2 waterfalls, 2 caves and a rice-field too :)

Egy hetet egy kókuszfarm-hostelben töltöttem a fősziget közepén, egy kicsit nagyobb bepillantást nyertem a helyi mindennapokba, mint a patakban fürdés és mosás, vagy a tömött jeepney-vel való utazgatás.

I spent a week in a coconut farm-hostel, so I had a chance to live a little 'locally'. They took me to the brook for bathing and washing with the locals, and I traveled a lot with crowded jeepneys.

Az egyik kedvenc élményem az volt, amikor több, mint 2 hónap idegenben-lét után végre hazai szót hallhattam: két magyar barátom meglátogatott egy délutánra, mert épp arra jártak :D Köszi, István és Tomi! <3

One of my favourite moments was when I heard hungarian for the first time in two months: my two hungarian friends visited me for an afternoon. Thanks, guys! <3

Összességében jól telt az időm, még akkor is ha sok filippínó filmet és sorozatot is néztem, mivel nem volt kedvem mindig aktívkodni :)

I would like to thank Alona Hammocks and Batuan Hammocks, René, Salvador, their family and Nathan  for their hospitality and help <3 Nik for the good company and doughnuts :D Nadin for the lot of laughter <3 Adrian for the good memories :)  Jam, Andrew, Patrick and Vence for the Plastic Free Bohol and the beach clean-ups :) and thanks for Maria, Jaynifer and Niz for their awesome company on my last night! :)

Love and miss you guys! :)

Side notes

Alig egy hete vagyok úton, ebből is csak pár napot töltöttem nomád körülmények között, de pár dolgot már most megállapítanék:
1. Ha trópusi országban, low budget-en utazol, mondj le a tisztaság-érzetről (vagy nem akarsz vagy nem tudsz minden nap fürdeni, de ha mégis, 1 perc múlva ugyanúgy ragad a tested). Borotválkozás? Luxus. Itt mindenki féljetiben nyomja. Körülményes, nem szeret senki szarakodni vele túl sűrűn. Szerencsére gyantáztatni a turistabarát helyeken tudsz.
2. SOSE ragaszd le/kösd be a nyílt sebet, főleg ne tengerparton. MINDEN bele fog ragadni. Persze ha nincs más mit tenni, muszáj, akkor sztem húzz rá zacskót is, mert minden egyéb esetben a homok simán bekúszik a kötés alá.
3. Ahogy már mondtam, sosem leszel egyedül. Cebun a hostelben találkoztam egy csajszival, ugyanúgy Boholra jött, ugyanoda foglaltam szállást, mert ő ajánlotta. A hostel vendégek, a staff... Nyilván van hogy egyedül maradsz pár órára, de nem kell egyedül programokat szervezned, nem fogsz egyedül aludni se :D
I barely started to travel, only 1 week 'on the road', but I already can make some assumptions:
1: Give up the feeling of being clean if you are traveling low budget in a SouthEastAsian country... Either you can not or do not want to take a shower every day, but even if you can, your skin will become sticky from the damp in one minute. Shaving? Luxury. Everyone is like a yeti. Shaving is difficult, you won't want to take your time with it too often. Luckily, you can find beauty salons for waxing. 
2: NEVER ever put a bandage on a small wound (especially at the seashore) because it'll never heal. Everything get stuck in it. If you HAVE TO, you should put a plastic bag on ot, otherwise the sand and the seawater will get under the bandage. 
3: As I already wrote it, you'll never be alone. Ever. I found a mate in Cebu, at the hostel, went together to Bohol, stayed at the same hostel there as well. Other travelers, hostel staffs.... You'll never have to organize programs alone, just for yourself. And you'll never ever going to sleep alone... :D

És ahogy Dubaiból, most innen Boholról sem akarok elmenni :)
Koreától kicsit félek, nem annyira nyitottak az emberek mint DK-Ázsiában...

A szállás: Alona Hammocks
A fő ok amiért maradnék. Zuhanyozni épphogy lehet, a wc-n sose vagy egyedül, de rántottát meg palacsintát sütnek a fiúk reggelire, ebédre meg olyan currys csirkét hogy étteremben nem ettem még ilyen finomat (s az ebéd nincs is benne az árban, de aki itt van, azt megkínálják a sajátjukból). Imádom, bár sokáig lehet nem bírnám, de még egy pár napig/hétig biztosan.

Hostel: Alona Hammocks. Bungalow, homemade pancake and omelet for breakfast, big hearts, awesome hospitality, lovely people <3

The Philippines - Bohol

Némi zavart érzek az erőben, úgyhogy első körben leírom merre, meddig, hogyan, miért vagyok és hol.
Nos. Azért vettem jegyet a Fülöp-szigetekre, mert olcsó volt Dubajból. Innen tovább Szöulba meg még olcsobb.
A repülö a fővárosba, Manilába vitt, de ott semmi érdekes nincs a leírások és a képek alapján, úgyhogy evidens volt, hogy nem maradok.
Mikor odaértem, ott helyben vettem jegyet Cebura. Azért esett a választásom erre a szigetre, mert a második vagy harmadik helyen van a Fülöp-szigetek legkedveltebb turista-helyei között.
De maga Cebu városa sem túl érdekes, ezért egy éjszaka után fogtam magam s átkompoltam Boholra, ami egy szomszédos sziget, szállást foglaltam a már mutatott bungalós hostelbe, s innen még nem tudom hogyan tovább.
I think I caused some confusion in some of my friends' and family members' heads, so at first, let me clear my trip at the Philippines, where am I, when did I get there, why did I choose to go there, etc.
So. I went to the Philippies because the flight was cheap from Dubai and cheaper from here to Seoul.
The flight arrived at the capital, Manila, but according to the travel guides and pictures, there are not any interestings there, so it was clear to me not staying there.
So when I got there, bought my ticeket to Cebu, because it is rated as the second or the third most-touristy place in the country (tourist-friendly and loved by the tourists). I did not find Cebu interesting so after a night, I caught a ferry to Bohol which is a neighbour island. Booked the hostel on my way there (for the recommendation of one of my travel-mates), and from here, no idea what's next.
Mindenesetre a mai nap robogózással és a sziget felfedezésével telt.
Először a koboldmaki-rezervátum:
Anyway, I spent my day on the scooter, discovering the island.
At first we went to the tarsier-sanctuary:

Aztán hosszas bolyongás után egy vízesés:

And after a lot of wanderig, an awesome water fall:

Majd a Csokoládé-hegyek:

And the Chocolate-mountains

10 óra robogón kissé lefárasztott, főleg olyan utakon, amik rosszabbak mint a hullámvasút. Es a jet-lagem is rémes, aludtam vagy 3 órát... asszem holnap pihi lesz...

After spending 10 hours at the scooter, I got a little tired, especially on roads worse than a rollercoaster. And my jet-lag is getting worse, I could only sleep 3 hours. So tomorrow is going to be a chilling day.

Panglao

 Egy kis büszkeséggel tölt el, hogy olyan helyen lakom, amitől az ismerőseim 90%-a falnak menne... emeletes bungaló, aminek falai nincsenek, csak teteje, zuhanyzás a szabad ég alatt, s bambuszpadlóra egymás mellé fektetett szivacsok, megadva a lehetőséget, hogy vadidegenekkel ismerkedj álmodban (akik történetesen a szivacs-szomszédaid). Padló hol bambusz de inkább csak kavics. Mindenhol függőágyak, de a szivacsodhoz azért jár szúnyogháló.
Amúgy ma átjöttem Ceburól Boholba (hajón), a szállást is ma foglaltam. Nem rohanok sehová. S nem rosszabb semmivel így végigutazgatni, mint idegeskedni az előre eltervezett miatt.
Living in a place which would make 90% of my friends scream, makes me a little proud...sleeping on the floor of a bungalow with only roof, no walls, mattresses on the floor and next to each other and only separated with mosqito nets, so you can make new friends in your dreams, taking shower under the open sky...bamboo everywhere and hammocks... that's Alona Hammocks, in Bohol by the way, because I changed Cebu for Bohol, Panglao. Went by ferry, booked the hostel on my way there. And I really like travelling without plans, I'm not rushing, and it is not worse like this than being nervous because of a planned trip which won't always go as planned :) .

Mellesleg az a kék az én táskám. Utazóktól, akik hónapok óta úton vannak, kaptam az elismerést, hogyan fértem bele ekkorába. Hát nem volt más választásom, még így is soknak tűnik.

Btw the blue one is my backpack. I got some compliment for it from long-time travellers that how could I make it with such a small pack. To tell the truth, I had no choice, and sometimes it's still too much.

S ma végre hozzájutottam első helyi étkemhez; édes, kicsit savanyú, kicsit csípős, pont amilyennek mindenki szereti az ázsiait.

And finally, my first local, asian food. Sweet and sour and a little spicy, just the way as everyone likes asian food.

Cebu 1

A mai napom azzal telt hogy utaztam. Manilától féltem egyedül így átrepültem Cebuba, ami kissé turista-barátabb (állítólag).
A kis propellerestől enyhén frászt kaptam főleg hogy csüdig állt a vízben, de túléltük.
I spend this day with travelling. I was afraid of Manila so decided to go to Cebu, it is said that it's more 'touristy'... I got a smaller heart-attack from the little aircraft with propellers, standing in the water, but we survived.

Aztán jöhet a kapszula hotel, ahol pont annyi magánéleted lehet mint amennyi nem: bezárva egy kis fülkébe csak épp papír ajtó választ el mindenki mástól. 

Then I tried the capsule hotel, where you either have personal space and not. You are closed in a small capsule but separated with paper-thin walls and doors.

Most pedig agyalhatok a holnapon mert még arra sincs semmi ötletem.

So now I can think about what to do or where to go tomorrow because I have absolutelly no idea about it.

The Philippines

Úgy ültem végig a 9 órás repülőutat hogy semmi nem volt leszervezve a Fülöp-szigeteken. Most se sokkal több amúgy, de Manilából eljövök az tuti. Amikor leszállt a gép, gondolkodni sem tudtam, fél óráig csak bolyongtam. Aztán egy kis fogmosás észhez térített: pénzváltás, repjegyvétel, netvásárlás. Bolyongás hogy honnan megy az ingyenes shuttle busz. Kéne szállást is foglalnom Cebura. Ha odaértem és még megvan mind2 vesém, írok. De egyelőre rossz döntésnek érzem hogy elhagytam Dubait.
I travelled through 9 hours to the Philippines that nothing was organised or planned there. Still not better but I decided to leave Manila. When the plane landed, I was not able to thinking, just wandering around for half an hour. Then a small teeth-brushing woke me up: money change, plane ticket and internet buying. Some wondering again to find the shuttle bus to the other terminal, almost missed the flight because of this 'well-organised' bus... I should book some accomodation in Cebu... if I'm getting there and still have both my kidneys, I'll write again... but in this moment, I feel sooo lost, so maybe it was a bad idea to left Dubai...