Első kempingezés - kutyával, Horvátország

Az utóbbi hónapokban eltűntem,  mert bár utazgatunk, de mivel mostanában más a prioritásunk, ezért újdonsággal nem tudtam szolgálni az elmúlt időszakban - egészen mostanáig. 

Ugyanis idén nyáron úgy döntöttünk, belekóstolunk a kempingezésbe. Én, bár fiatalabb koromban jártam kempingezni, azért nagyon gyakorlottnak nem mondanám magam, Omarnak pedig ez volt az abszolút első. Nem is beszélve Dömperről, aki még sosem jött velünk ilyen hosszú útra.

A cél: Horvátország,  egy tengerparti kemping, a legmelegebb héten a nyáron. Autóval indultunk neki, és dugig pakoltuk (mivel kívánságom szerint elvittük a 2 SUP-ot is). Szedán, tetőcsomagtartó nincs, a kutyát a hátsó ülésen kell utaztatni.

A felszerelés: Decathlonban minden IS kapható, úgyhogy beszereztünk mindent ami SZERINTÜNK szükséges egy kempingezéshez. Áram a kempingben elérhető volt, de úgy döntöttünk, a főzéssel első alkalommal nem bajlódunk, elég lesz hogy a kutyával szenvedünk.

Sátornak egy 3 személyes, előteres, magas sátrat választottunk, így a kutya csak az előteret piszkolta össze, a hálóterünket nem, oda nem jöhetett be, és fel is tudtunk állni benne. A többi felszerelést, amit vittünk, a lenti képeken soroltam fel, a szöveges részben inkább az élményeinkre fókszálnék.

*Note: olyan sátrat válasszatok, aminek minden ajtaján van szúnyogháló is, hogy jól át tudjátok szellőztetni. Úgy látszik manapság extrának számít a szúnyoghálós bejárat.

A felállítása 2 emberes volt, de nagyon egyszerű, az összeszedése már kissé bonyolultabb, azzal megszenvedtünk, de a Youtube-on mindenre van oktatóvideó. A kempinggel mindenképp érdemes konzultálni a parcella méretéről, mert nekünk is csak szerencsénk volt hogy a nagy sátrunk elfért, voltak a miénknél kisebb parcellák is.

Szóval az út meleg volt és hosszú - kutyával. Persze légkondival tűrhető volt, de sajnos a horvát utak menti pihenők zsúfoltak és koszosak, így nem szívesen álltunk meg 'pihenni', mert inkább csak traumatikus élmény volt, mint pihentető.

A kemping természetesen kutyabarát volt, de a strandon már jobb, ha az ember nem zavarja a kutyájával a strandolókat. Szerencsére Horvátországban rengeteg kifejezetten kutyabarát strand van, úgyhogy ha a kemping strandján esetleg ferde szemmel néznének ránk, meglátogathatjuk a legközelebbi, kempingen kívüli kutyabarát strandot.

Azért összességében sok kedvességet kaptunk a többi kempingezőtől, annak ellenére, hogy nagy és ijesztő kutyával járkáltunk :) Természetesen utána kellett néznünk, hogy nem tiltott fajta-e az országban (bár általában a tiltás turistákra nem vonatkozik, érdemes tisztában lenni ezekkel a dolgokkal). A kutyát  végig pórázon kellett tartani, a termékét pedig mindig össze kell utána szedni ott is.

Egyébként pedig egy hét pihenést töltöttünk a tengerparton, napozás, fürdés, SUP-ozás, olvasás, esténként kimozdultunk valamelyik városkába vacsorázni. Dömper az első két nap nagyon ki volt borulva, de utána szerencsére megszokta, tengerben is viszonylag lelkesen fürdőzött a nagy meleg miatt, úgyhogy összességében nagyon pozitív élmény volt, mindenkinek ajánljuk a tengerparti kempingezést, akár kutyával, akár kutya nélkül! :)

Offtopic - Teknőskifutó építés - Building a tortoise enclosue

 Nyaralásaink mellett egyik legnagyobb nyári projektünk a teknőskifutó építése volt. Ezúton köszönném meg Édesapámnak, Férjemnek, Édesanyámnak, a szomszédainknak és egyéb segítőkész rokonaimnak a rengeteg segítséget a nyár során, illetve a türelmet, mivel csak hétvégéken tudtunk haladni, akkor is csak jó időben, és 32 fok alatt, szóval elég lassan ment, de végül nyár végére sikerült, és a téli álomra való felkészülést már nálunk töltik az állatkáim. 
Bár a blogom profilja főként az utazás, néha azért írok állatos témában is, és szerintem ez a fajta barkácsolás is egy belső utazás, ezért leírom részletesen a készítés folyamatát.

Besides our summer holidays, we had a big project: building an enclosure for my tortoises. I would like to use this opportunity to thank my Dad, Husband, and Mom for their enormous help and patience during the process. It was challenging as we could only move forward on weekends if the weather was nice (with no rain, wind, or under 32 degrees), but at the end of the summer, we finished, and my little reptiles are spending the preparation time for hibernation in their forever home. 
Even though my blog is mainly about traveling (and sometimes animals), this kind of DIY activity is truly challenging and an inner journey, so I am writing our making process step by step. 

Szóval nyár elején kezdtünk neki. Kiválasztottunk egy kellően napos de megfelelő mértékben árnyékot is kapó helyet, amit megtisztítottunk. Kitaláltuk a méretét, majd megvettük az alap 'hozzávalókat': betonszegély, fadeszkák, faoszlopok, vakondháló, festék, kavics, drain cső, ezek voltak az első körben szükségesek. 

So we started in May. Found the perfect, sunny but shadowy enough place which we cleared. We planned its size and bought the materials for the first round: concrete border, wooden boards, wooden posts, mole net, paint, gravel, and drain pipe.

Az üres terület - The place

Először is kiástunk egy 1,2 x 2 méteres alapot, kb 20 cm mélyen. Édesanyám remek tükröt tud ásni, úgyhogy az elnagyolt 'lukásás' után átadtuk neki a terepet, és nemhogy 'sima' tükröt ásott nekünk, de lejtőset is.

A lejtő egyik sarkába beraktuk a drain csövet, rászórtuk a sok kavicsot, ez fogja majd elvezetni az esetlegesen felgyűlő vizet.

Mindezek után leraktuk az egyik sor betonszegélyt, majd a vakondhálót (néhol duplán), le is szúrkáltuk, reménykedve, hogy az esetlegesen arratévedő patkányoknak megnehezíti a dolgát, és tavasszal nem fogjuk üresen találni a kifutót, mert a téli álomban kiássák esetleg magukat. A vakondháló lerakása felettébb idegőrlő volt, mert folyton beleakadtunk, meg összeakadtak, ráadásul jól kifeszítve kellett leteríteni, úgyhogy ezzel megküzdöttünk.

First of all, we dig a 1.2 x 2-meter base, about 20 cm deep. My mother can dig a mirror very well, so after we dug a rough hole, we handed over the field to her, and she not only dug a 'smooth' mirror for us, but also a sloped one.

We put the drain pipe in one corner of the slope and sprinkled a lot of gravel on it, this will drain the water that may accumulate.

After all that, we put down one row of concrete curbs, then the mole net (double in some places), and pierced it, hoping that it would make it difficult for the rats that might wander in, and that we won't find the run empty in the spring, because they might dig themselves out during their hibernation. Laying down the mole net was extremely nerve-wracking because we kept getting caught in it, and they got tangled up, and besides, it had to be spread out well stretched, so we struggled with that.

A vakondhálókat a rájuk rakott másik sor betonszegéllyel rögzítettük, a 2 sor pedig azért is volt jó, hogy a deszka oldalak azon támaszkodhassanak. Ez a remek találmány egyébként Édesapám ötlete volt, és végülis nagyon jól funkcionál. Majd visszalapátoltuk a földet a vakondhálóra.

The mole nets were fixed with the other row of concrete edges which were placed on them, and the 2 rows were also good so that the plank sides could lean on them. By the way, this great invention was my father's idea, and in the end, it works very well. Then we shoveled the earth back onto the mole net.

Ezután jött a deszkák méretre vágása, csiszolása, lefestése, majd összeillesztése - csavarozása. A sarkokra oszlopokat raktunk, megerősítésnek. Az alap ennyi volt. A kifutót beszórtam teknősöknek való gyomkeverékkel (ez, mint később kiderült, nem teljesen úgy sült el, ahogy azt vártam).

After that, the boards were cut to size, sanded, painted, and then joined and screwed. We put columns on the corners for reinforcement. That was the basis. I sprinkled the enclosure with a weed mixture for tortoises (this, as it turned out, did not turn out quite as well as I expected).

A gyomkeverék szépen kikelt, de a 'kedvesebb' és kisebb gyermekláncfű, pipacs és lóhere helyett az agresszív olajretek és ragacsos muhar vette át az uralmat, úgyhogy ezt egy kicsit újra kell majd kalibrálnom (szerencsére sok útifű kihajtott). Ültettem még levendulát (szegény az megdöglött), rozmaringot, mentát és kövirózsát, és csenkeszt (szerintem ez is megdöglött), meglátjuk, jövőre mi lesz a helyzet növény-téren.

The weed mix came out nicely, but instead of the 'kinder' and smaller dandelions, poppies, and clovers, the aggressive oil radishes and sticky fly ash took over, so I'll have to recalibrate that a bit (luckily, lots of plantains sprouted). I also planted lavender (the poor one died), rosemary, mint, and sempervivum, and fenugreek (I think it also died), we'll see what the situation will be next year in terms of plants.

Ezután jött a teteje: Bramac léceket, csirkehálót vettünk. Szintén méretre váguk a léceket, lecsiszoltuk, lefestettük, majd két keretet készítettünk belőlük, amire rákapcsoztuk a csirkehálót. A kereteket zsanérokkal az aljához erősítettük, és az elejére majd lakatpántokat teszünk, hogy le lehessen lakatolni (állat se tudja felpiszkálni, és ember se).

Then came the top: we bought Bramac slats and chicken nets. We also cut the slats to size, sanded them, painted them, and then made two frames out of them, onto which we attached the chicken nets. We attached the frames to the bottom with hinges, and we will put padlocks on the front so that it can be locked (animals and humans cannot pry it open).

A maradék lécekből még egy kis házat is összetákoltunk, lejtős tetővel (vízmértékkel megnéztük, hogy mindenképp lejtsen), és bár mi tettünk rá zsindelyt, nyáron valószínűleg le fogjuk szedni, mert túlságosan felmelegszik.

We even put together a small house from the remaining slats, with a sloping roof, and although we put shingles on it, we will probably take it down in the summer because it gets too hot.

Ha esetleg van kérdés, észrevétel, szívesen veszem, írjatok! És ajánlom nagyon a barkácsolást, remek dolog, önismeret, a teremtés, létrehozás öröme.

If you have any questions or remarks, please, write me! And DIY is a highly recommended, creative, self-developer activity.

Nabucco - Römersteinbruch Sankt Margarethen - Szentmargitbányai Kőfejtő

 A tavalyi Turandot után nem volt kérdés, hogy idén is megyünk, mivel mily meglepő, ez a második kedvenc operám. A jegyet már szinte rögtön akkor megvettük, amikor kihirdették.

After last year's Turandot at St. Margarethen, it was clear that we won't miss this year's Nabucco, as it is my second favorite opera. I bought the tickets right after it was announced.

Az Erkel Színház legutóbbi Nabucco rendezése elég magasra tette a mércét: Nabucco első megjelenését az emeletre, a nézők közé (konkrétan mellénk - Luca barátnőmmel) tették, így amikor kedvenc magyar bariton énekesem közvetlenül mellettem kezdett énekelni, nemes egyszerűséggel sírva fakadtam. És ha ez nem lett volna elég, az előadás végén az énekesekkel együtt a nézők is elénekelhették a Rabszolgák kórusát. Ha mindezekhez hozzátesszük a tavalyi Turandot-élményt, elég magas elvárásokkal indultam neki.

The latest version at Erkel Theater was outstanding for me: the first appearance of the character Nabucco was placed on the balcony, among the audience, right next to where I sat, so my favorite opera singer started to sing next to me and my friend. And at the end, they sang the Chorus Of The Hebrew Slaves together with the audience. If we put last year's Turandot's experience together with this, you can understand my high expectations.

Maga az előadás nagyon jó, nagyon élvezhető, remek énekesekkel, jó rendezéssel, látvánnyal és persze díszlettel. Viszont a rendezésben nem volt semmi olyan extra, mint a tavalyi előadásban (amiről már írtam itt), vagy a fent említett erkeli Nabuccoban. Persze a tereket nagyon szépen használták ki most is, és valószínűleg nem akarták ismételni magukat..

The opera itself was very good, and enjoyable, with great singers, and nice scenery. The directing was not so remarkable as last year (you can read about it here), but it was still awesome, maybe they just did not want to repeat themselves.

Egy kicsit a gyakorlati részletekről: éppen hogy csak odaértünk, nem kellett covid-igazolás, az első felvonás után (ami háromnegyed órás volt) volt fél óra szünet, utána letolták a maradék 3 felvonást egyben, a merchandise boltban idén már szerencsére lehetett kártyával fizetni, ami nagyon jól jött, mert rohadt hideg volt és vennem kellett egy pokrócot. 

Some 'technical' - personal - information: we barely arrived just in time, did not ask our covid-papers, they made the 4 acts in 2 parts, we could pay by card at the merchandise (not as last year) and I had to buy a blanket as it was windy and cold. 

Összességében nagyon jó volt, de számomra most nem volt meg a 'hűha' faktor. Ennek ellenére mindenkinek IS ajánlom, mert valószínűleg én kezdek csak túl válogatóssá válni.

All in all, it was great, and highly recommended for everyone, but did not reach the experience of the Turandot from last year. But maybe I just getting older and pickier. 

Kalandozások Magyarországon - Zalai villámlátogatás

Esküvői ajándékként kaptunk egy villámnyaralást szüleimtől tavaly a Malom Tanya Panzióba, amit most használtunk fel. Bár rövid ideig voltunk, a térség gyönyörű, és mindenképpen visszatérünk hosszabb túrákra, kirándulásokra.

Szállás - Malom Tanya Panzió

Szabolcs Péter Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész álmodta meg és hozta létre a panziót, melyet jelenleg fia vezet. A ház mellett folyó Zala, a kertet és házat elárasztó művészeti alkotások, antik bútorok, berendezési- és használati tárgyak, és a szomszédok hiánya olyan egyedi, kellemes, különleges és romantikus hangulatot teremt, amit receptre kellene felírni a  kiégett, megfáradt városi dolgozó emberek számára.
A tulajdonosok kedvessége, nyíltsága, igyekezete pedig csak a hab a tortán. 
A nyugalom és a béke szigete, de inkább hétköznap próbálkozzunk megszállni itt, mert szinte minden hétvégén esküvőnek adnak helyet.

A képek a Malom Tanya Panzióban készültek

Szlovénia 

Aki egy kicsit kíváncsiskodna a szomszédban, a szlovén és az osztrák határ is elég közel van, akár biciklivel is. Mi átnéztünk egy napra Mariborba, ami Szlovénia második legnagyobb városa. A Fő téren megnéztük a várat, amiben egy jó kis múzeum van kialakítva, sétálgattunk Lenti városrészen, ami a Dráva mellett van, de sajnos hamar elkapott minket a zápor. 
Amiért visszamennék: a múzeum, tutajozás/SUP-ozás a Dráván (ennek most nyomát sem láttuk), Piramida, Pohorje sífelvonó - ami nyáron is üzemel, és a legöregebb termő szőlőtőke.

Őrség

Túrázásra nem nagyon volt időnk, erőnk, így csak pár 'alap' látnivalót néztünk meg. Természetesen a bölényeket nem hagyhattuk ki Szalafőn (ahol skanzen is működik). Megnéztük Őriszentpéteren az Árpád-kori templomot, a szentgyörgyvölgyi kék kazettás Református templomot, a veleméri Szentháromség-templomot. Az ispánki csokoládé manufaktúrát, az Ízrestaurátort sem hagyhattuk ki, remek kézműves csokoládékat készítenek. Meglátogattuk a göcseji Falumúzeumot, és a Gébárti-tavat is, de a fürdés elmaradt, úgyhogy ezt is pótolni kell, főleg hogy kutyás strand is van kialakítva.

Szalafő: európai bölények és eurázsiai vadlovak:

Őriszentpéter - templom:

Kék kazettás Református templom:

Szentháromság-templom:

Ízrestaurátor:

Göcseji Falumúzeum:

Persze még rengeteg látogatnivaló van hátra: Borostyán-tó, Hársas-tó, Vadása-tó, és millió túraútvonal, ami a legközelebbi látogatásunkra marad.

Bálnales Olaszországban - Whale-watching in Italy

 Ahogy az előző blogbejegyzésemben már említettem, mostani olasz nyaralásunkkor azért nekem kijutott a munkából is.
Az Én a bálnákkal vagyok alapítójával, Judittal azóta vagyok kapcsolatban, hogy hazajöttem tongai bálnaúszós kalandomról. A bálnákat nem lehet csak úgy elengedni, elfelejteni, kellett egy itthoni kapocs is.
Judit májusban megkeresett, hogy mi lenne, ha segítenék az idei csoportjaival. Júliusban és augusztusban is szervez csoportokat, sajnos én csak a júliusi időpontokon értem rá, de egy kis konzultáció és számolgatás után örömmel elvállaltam a társ-idegenvezető/felügyelő, segítő posztot.

As I mentioned in my previous post, I was working a little besides resting during our Italian vacation. I have been in contact with the founder of I am with the whales since I came home from my Tongan, whale-swimming adventure. You cannot forget whales once you've met them. 
Judit, the founder sought me out if I could help with her Hungarian whale-watching groups in July and August. I took on the July dates, and that is how I became a co-guide. 

Az olaszországi bálnalesről azt érdemes tudni, hogy azért van tere, mert kb 20 éve Olaszország, Franciaország és Monaco létrehoztak egy tengeri természetvédelmi területet (Pelagos) a Ligur-tengeren, hogy a területen élő cetféléket és egyéb tengeri fajokat megóvják, leginkább a hatalmas hajóforgalomtól.
Genovából és Imperiából indít hajókat a társaság (Golfo Paradiso), pár környéki városkában is vannak megállók, és általában 5-6 órás egy út.

The whale-watching tours take place in the Ligurian Sea Cetacean Sanctuary, which is a protected area on the Ligurian Sea that boasts many whales and other cetaceans. It was instituted in 1999 in a pact between France, the Principality of Monaco, and Italy and is called Pelagos Sanctuary for Mediterranean Marine Mammals. The boat company launches tours from Genova and Imperia (Golfo Paradiso) and the boats stop at some other towns. One tour is about 5-6 hours - under the sun, rocking in the sea... 

A barázdás bálnák és ámbráscetek itteni populációi állandók, nem vándorolnak, mint a nem-földközi-tengeri társaik. Persze előfordulhat néha, hogy más fajok is beúsznak a Gibraltáron, egészen Olaszországig, de ez ritkább. A bálnákon kívül pedig egyéb izgalmas és ritka fogascetekkel (delfinfajokkal) is van lehetőség találkozni.
Sajnos ezek a bálnák nem annyira aktívak, mint a hosszúszárnyúak, így általában csak a hátukat látja az ember (nem ugrálnak, csapkodnak az uszonyaikkal, farkukkal), de így is hatalmas élmény, és ha szerencsénk van, akkor az akrobatikus, játékos delfincsapatok kárpótolnak a bálnák 'lustaságáért'.

The Sanctuary has a population of about 2000 fin whales and sperm whales, 30,000 striped dolphins, bottlenose dolphins, common dolphins, and some other interesting cetaceans. These whale populations are not migrating, they are resident in this area, unlike other whale populations outside the Mediterranean. 
These whales are not as acrobatic as the humpback whales, you mostly can see their backs and flukes (no breaches, no slaps), but still a wonderful experience meeting with them and if you are lucky, playful dolphin pods are compensates you with surfing in the waves of the boat. 

Barázdásbálna / Fin whale, source: Golfo Paradiso

A sétahajó is a nemzeti park szabályait betartva közelítheti meg az állatokat: csak bizonyos távolságból és bizonyos ideig lehet őket zavarni a jelenlétünkkel. A felkutatásuk is kissé nehézkes, mert pusztán a szemünkre hagyatkozhatunk (vagy esetleg a távcsöveinkre).

Eredetileg 5 túrán segédkeztem volna, de ebből egy időjárási viszonyok miatt egy elmaradt, illetve egy alkalommal sajnos semmivel nem találkoztunk (ilyen esetben amúgy jár még egy időpont ingyen).

During our tour, the boat has to follow the Sanctuary's rules: cannot go too close to the animals, cannot follow them for too long, cannot use locators to find them, only your eyes, etc.

Originally it was 5 trips planned for the Hungarian groups I should've helped with, but one was canceled due to windy weather, and one time we haven't seen anything (in cases like this, visitors can go for another ride for free).

1. Amikkel találkoztunk/ What we saw:

    - barázdás bálna - harmadik alkalommal futottunk beléjük, rögtön 3 példányba is. A második legnagyobb bálnafaj (akár 27 m-re is megnő), a kék bálna közvetlen rokona. Az alsó állkapcsa jobb oldala fehér, míg a másik oldala és a teste egésze szürke - és bár a vízből csak a háta látszódott ki, a víz alatt felsejlett ez a különlegesség. 

    - fin whales - we've met them for the third time, but with 3 at once. It's the second largest whale species (it can grow up to 27 m), close relatives to blue whales. The only baleen whale species in the area. It has a very unique characteristic: the left part of the jaw is uniform in color to the rest of the body, but the right part is completely white - this is hardly seen in the water, but in clear weather, it rises from underwater. 

    - csíkos delfin - első és utolsó alkalommal futottunk 20-30-as csapatokba (egy alkalommal még ennek a dupláját is számoltuk). Egyszer egy magányos példány is csatlakozott a hajó orra által keltett hullámokhoz, a hajó alatt ugrált párat. A kapitány minden alkalommal játszott velük: kicsit felgyorsított és kanyarodott, hogy nagyobb hullámokat keltsen a hajó, amikben a delfinek örömmel ugrándoztak, a mi legnagyobb örömünkre. 

    - striped dolphins - we've met their 20-30-member-pods at first and last time, there was a time when a lonely dolphin joined our boat's frontal waves, and the other times, the captain was playing with them by making bigger waves for them, and they happily jumped in those for a long time. 

source: Golfo Paradiso

    - közönséges cserepesteknős - néhány kisebb példánnyal találkoztunk, de elég félősek voltak, ahogy közelebb értünk, hamar lemerültek. Nekem már volt szerencsém úszni velük korábban, így ebből a távolságból nem adott akkora élményt. 

    - common sea turtle - we've met some smaller, shy specimens, so we only saw them from a little further. I've already swam with them some years ago, so now it was not so interesting for me. 

source: Golfo Paradiso

    2. Amivel nem, de nagyon akartam volna/ Other sea mammals some could have met:

    - ámbráscet - nagy álmom lett volna látni egy ilyen fantasztikus állatot. 2-3000 m-re merülnek, a nagy, szögletes orrukban tárolt spermacetolaj szilárdításával/olvasztásával, és óriáskalmárokkal táplálkoznak odalent.

    - sperm whale - it would be one of my dreams come true, but we have not met with sperm whales this time. They are diving 2-3 km-s with spermaceti in their big, angular head. They can solidify it for diving and melt it for ascension. We only know about the existence of giant squids from these whales' stomach contents. 

source: Golfo Paradiso

    - Cuvier-féle csőröscet - nemrég tudtam meg, hogy nem csak delfin- és bálnaméretű cetek léteznek, vannak a kettő közötti méretek is, ezek a csőröscetek. 6-7 m-esek, furcsa fejük van és nagyon szégyenlősek, ezért nagy élmény lett volna találkozni velük. Nem lehetetlen, de ahogy láttam a feltett képekből, a Genovából induló hajók többször találkoznak velük, mint az Imperiaiak.

    - Cuvier's beaked whale - I only found out recently that there aren't only dolphin- and whale-sized cetaceans that exist, but there are species with the size of 6-7 m, like beaked whales. Their head is strange-shaped, and they are noted as being one of the least known groups of mammals because of their deep-sea habitat and shyness. So it would be a great pleasure to meet with them. 

source: Golfo Paradiso

    - Risso delfin - cuki kis gömbölyű fejük van, és sötétszürkén születnek, aztán a sok sebesülésük miatt kifehérednek. Szeretnek 'fejen állni' a vízben, meg kukkolni (szóval függőlegesen vagy a farkuk, vagy a fejük van kint a vízől), és ugrálni is szoktak.

    - Risso's dolphin - they have cute spheric head, born dark grey and they are getting lighter and lighter with years - from the scars they got from their cephalopod preys. 

source: Golfo Paradiso

    - közönséges delfin - nincs belőlük sok, szok is inkább beállnak a csíkos-delfin csapatokba, de hiába sasoltuk, a mostani csapatokban nem voltak közönséges delfinek.

    -  common dolhin - there aren't too many of them, and the most of them are teaming up with striped dolphin pods.

source: Golfo Paradiso

    - palackorrú delfin - talán a legritkábbak ebben a térségben.

    - bottlenose dolphins - very rare in this area.

    - hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin - az orkák közeli rokonai, szintén 6-7 m-esek, szinte feketék.

    - pilot whales - close relatives with orcas, they are black, with the size fo 6-7 m.

source: Golfo Paradiso

    3. Ami nem cet, de jó lett volna látni/ Not cetaceans which would be awesome to see: 

    - óriáscápa - planktonevő, nem veszélyes, a második legnagyobb cápa - és halfaj. A felszínen táplálkozik, lassan úszva, nagyon ritka, de egyre sűrűbben figyelik meg a Földközi-tengeren, nagy élmény lett volna.

    - basking shark - plankton-eater, harmless, second largest shark, very rare and awesome.

source: Golfo Paradiso

    - ördögrája -  ráját mindig nagy élmény látni, és bár nem óriásrája van a térségben, a kisebb társaikkal is jó lenne egyszer találkozni.

    - devil fish - not mantas, but these interesting creatures are so great and majestic....

source: Golfo Paradiso

    - holdhal - a világ legnagyobb csontos hala. Nagy, kerek, és csoda hogy él, mert medúzákkal táplálkozik, de akár 1-3 m átfogóméretre is megnőhet... és szeret az oldalára fordulva kikukkolni a vízből, olyankor olyan, mint a nagy kerek hold. 

    - Sunfish - biggest bony fish. Big, round, its existence is a miracle, feeding on jellyfish, and likes to 'lay' on its side so it can stalk on the surface.

source: Golfo Paradiso

    - kérgesteknős - a legnagyobb teknős, elég ritka a térségben, de létezik, elég látványos lenne egyel találkozni.

    - leatherback sea turtle - biggest turtle, very rare in the area.

Hatalmas élmény tengeri állatokkal találkozni a saját élőhelyükön, és bár néha kevesebb látszik belőlük, mint fogságban tartott társaikból, kárpótoljon az a tudat, hogy a szabadban élő állatok nem szenvednek, mint a delfináriumokban tartott, szerencsétlensorsú rokonaik (lásd egy korábbi posztomat).

It was a great adventure meeting with these awesome sea creatures, even if they are hardly seen most of the time. And the best part is, that they are roaming free, not suffering like their relatives in captivity (see one of my previous posts).